Kicsit Másképp: 4. fejezet

Hello!

Hoztam egy új részt, ha már megígértem pár embernek.
Bízom benne, hogy tetszik!

Véleményeket szívesen várok!
Sőt remek lenne.
Ajánlások - Hátha valakinek más is megtetszik.
Szereplők - Egyre bővül, szeretném minél nagyobbá tenni, ha vannak dolgok, amiket kihagytam, akkor szóljatok.
Manga - Elkezdtem feltenni. (Mega program)
Anime - Ezt is próbálom bővíteni, remélem jók a linkek.
és stb. menüpontok...

Zene:
Mark Petrie - We Be Defenders

Jó olvasást! :)

Nyakamat mozgatva keltem fel. Sajgott mindenem a tegnapi harc miatt. Rá kellett jönnöm,  hogy én a többiekhez képest nulla vagyok. Sőt annál is kevesebb, sokkal, de sokkal több erejük van mint nekem. Úgyhogy eldöntöttem, hogy elkezdek fejlődni, ennek útja az lett, hogy napi szinten kezdtem edzeni. Reggeli futás, erősítő feladatok, majd egy partner, aki halálra ver. Még a leggyengébbel is csak döntő csatát tudtam vívni.
Kifulladásig gyakoroltam naponta, délután pedig ha időm engedte, akkor vagy pár ördögűzővel voltam, vagy a könyvtárban kuksoltam és olvastam. Nem csak fizikailag akartam fejlődni, hanem agyilag is. Tanulni könnyebb volt, tudtam nyelni a tudást.
Viszont a mai napig nem értem, hogy minek hivatott be a Mester, ha nem akart tőlem semmit. És, hogy őszinte legyek, nekem annyira nem tetszett ez a rendi élet, sőt néha a hócipőm tele volt.
A mai napos is így indult, pont megfürödtem, teljesen ki-voltam már a fáradtságtól. De azért az ablakom párkányára ültem kezemben egy könyvvel. Még láttam, ahogy kimegy valaki az udvarra, de nem is figyeltem oda. Kinyitottam a megjelölt oldalnál és már majdnem belemélyedtem a betűk egymás utáni soraiba...
*KOPP, KOPP* Ütögette valaki az ajtómat.

- Gyere! - morogtam, nem repestem, hogy megzavartak.
Egy fehér köpenyes ifjonc lépett be. Hatalmas nagy szemüveglencséi eltakarták a szemét. Barna haját egy fejhallgató fogta hátra, nehogy a szemébe lógott.
- Mi az? - tettem fel a kérdést.
- Öhmm... Elnézést, csak hívatják Önt!
 - Mégis ki? - szaladt fel a szemöldököm. Mostanság sokszor beszélgetek Komuival, meg további vezetőkkel. De hívatni még senki se hívatott.

Novella: Elizabeth egy percesben

Hello!

Tudom, ígértem, hogy hozom a folytatásokat, de mikor megláttam, hogy novellából van egy, akkor megesett rajta a szívem, olyan egyedüli...
De hamar hozom azért azoknak is a részeit...
Ettől függetlenül, remélem tetszeni fog ez a rész is!

zene:
Uplifting Music - Aurora

Jó olvasást! :)

Hamar felkeltem aznap. Nem is tudom mitől, de úgy éreztem, hogy ez egy fontos nap lesz. Kinyitottam a zsalukat és a napfény elárasztotta a szobámat.
- Oh, de gyönyörű reggel... - jegyeztem meg.
- Hát igen, főképp, hogy felébresztettél. - jegyezte meg egy álmos hang. Rögvest az irányába fordultam.

- Bocsánat. - néztem a földre, kicsit szégyelltem magamat, hogy nem gondoltam senki másra.
- Nem gond, drágám! - kelt fel az ágyból az én drága férjem, Cashel. Bágyadtan odasétált mellém és nyomot egy "jó reggelt" csókot a számra. Mosolyogva néztem rá, látszott, hogy álmos, de ő is vigyorgott. Barna haját megvilágította a beömlő fény, kedves árnyékot rajzolt az arcára.
- Na, de hol is a reggeli? - tette fel a kérdést.
- Hát... - húztam el a számat.
- Azt ne mond, hogy nincsen? - vicceskedett, majd magához húzott és megcsiklandozott.
- Jajj ne! - nevettem fel és próbáltam kimászni a karjaiból, de egyre inkább magához ölelt, ami amúgy remek érzés volt, sőt, imádtam, hogy ilyen játékos velem.
- Akkor menjünk reggelizni! - borzolt bele a hajamba és mindketten felkaptunk egy hálóköpenyt és papucsot. Úgy caplattunk ki a konyhába. Azonnal odaálltam a pulthoz, hogy összedobjak valamit.

A Noé család titka: 2. fejezet

Hello!

Itt a következő része Miyakótól. Bízunk benne, hogy tetszik nektek!

Szívesen várok még történeteket másoktól is!

Jó olvasást! :)

Este 19:oo óra Párizs, a Fekete Rend Főhadiszállása. Odakint szakadt az eső. Allen a társalgóban ült a Feleségével, Yukival, és 3 gyerekükkel Manával, Yukinával, és Sarával. Amikor valaki belépett hozzájuk. 

Az új ördögűző társuk volt az Tasukikó, aki 1 hónappal ezelőtt csatlakozott hozzájuk.

- Bocsánat, hogy zavarok, de komolyan kell beszélnem mindkettőtökkel.

- Gyere be nyugodtan.

- Gyerekek lefekvés mindenkinek.

- Igen, mama.

- Jó éjt puszi anyának, és apának. Allen, és Yuki mind hármójukat megpuszilták. A gyerekek elmentek lefeküdni.

- Elmondom nektek a teljes igazságot a családunkról.

- Tessék?

- Tasuki apja Near.

- Micsoda? Ez most komoly? Az apósom öccse? De hát az a gazember nem való család apának. Ilyen nincs! Hogy állhattál össze pont vele?

- Ne haragudj Allen, drágám.

- Semmi baj, angyalom.

- Igen, amikor megláttam azt a kislányt nekem is feltűnt, hogy nagyon hasonlít a bácsikámra.

- Allen kun te gyanítottad?

-Igen. Te is? - Yuki némán bólintott.

A Noé család titka: 1. fejezet

Hello!

Új részt hoztam, egy új szerzőtől!
Olvassátok el, érdemes.
Bízom benne és a szerző is, hogy tetszeni fog.
Végre nem csak a jókról lesz szó!

Jó olvasást! :)

Egy magas sovány testalkatú 26 éves fiatalember ült a szobájában, maga elé meredve.
Elmélyedt az emlékeiben. Kopogtak. Egy kék hajú szürke szemű lány állt az ajtóban.
- Bejöhetek? - Kérdezte.
- Gyere. Gyere egyetlenem. Te vagy az egyetlen, aki megmaradt nekem az életben. 
- Ne mondj ilyet, van még más valaki is, a fiúnk.
- Igen, a fiúnk, ha megtudja, meg fog gyűlölni mindkettőnket. Van egy olyan érzésem, hogy már tudja, hamarosan eljön, és megszabadít minket. Szeretlek Road.

- Én is téged, Mana tudod nagyon jól. Szeretlek, mindig is szerettelek.
Újra kopogtak.
- Ó micsoda meglepetés, együtt találom a szerelmeseket.
- Pofád lapos öcsém. - Behúzott neki egyet pont a szeme közé.
- Mana, neked elment az eszed? Mi ütött beléd? Fejezd be!
- Éppen ellenkezőleg, Near D Canbble. 35 év után most kezd megjönni az eszem.
- Fejezzétek be! Nem látjátok, hogy a kettőtök vitája tönkre tette a családunkat. 

Kicsit másképp: 3. fejezet

Hello!

Itt a harmadik rész is, remélem tetszettek az eddigiek.
Szívesen várom a ti írásaitokat is.
Menüpontok pedig frissültek :)

zene:
John Dreamer - Becoming A Legend

Jó olvasást! :)

- Én Julia vagyok! - mutatkoztam be.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - pattant fel a Lenalee névre hallgató személy. - Végre egy újabb lány. - mosolyogva ölelt meg.
- Tényleg iker innocence vagy? - kérdezte meg váratlanul. Azonnal Lavira néztem, aki elkapta a tekintetét. Jó tudni, hogy a hírek ilyen gyorsan terjednek.
- Hát, úgy tűnik. - túrtam bele a hajamba.
- Sose láttak ilyet! - mondta Allen. - Mutasd meg! - lelkendezett.
Előremutattam a kezeimet, mindkettő kéz fején egy-egy kereszt világított, a bőr körülötte érdes volt és sötétebb.
- Enyém is hasonló! - kapta elő bal karját Allen is és az enyém mellé tette. Tényleg hasonlított, csak neki a bőre simább volt, és fekete, mintha beletetoválták volna.
Így ismerkedtem meg velük. Ami hihetetlen volt, hogy nagyon felszabadultan társalogtunk, mint kiderült nem is ez volt a Rend, hanem régen egy torony, de támadások miatt ide költöztünk. Mint kiderült, hogy Miranda az időt tudja irányítani, és észrevettem, hogy eléggé feszeng közöttünk, próbáltam vele beszélgetni, de csak dadogott.
- Neked is nehéz életed volt. - jegyezte meg.
- Ne aggódj! Te se vagy kivétel. - nyugtattam meg, mikor én is belemerültem életem ecsetelésébe, persze ők is meséltek valamelyest. - Nem könnyű az élet, de szerintem minél inkább próbáljuk kihasználni és inkább éljünk a jelennek. Ne is foglalkozz ezzel. - kortyoltam bele a poharamba. Fuh, tényleg. Az ebéd, mind az öt ujjamat meg is nyalhattam volna, egyszerűen fantasztikus volt. Jerry tényleg jól főz, és nagy mennyiségben, úgyhogy régóta először laktam igazán jól.

Látnom kell: Prológus

Hello!

Na megnyitja kapuit egy újabb sztori, kicsit hosszabb lesz, de nem annyira, mint a Kicsit Másképp
Bízom benne, hogy tetszeni fog! :)

A menüpontokat ajánlom, mert lettek újak. Most már lehet Online olvasni és megnézni a DGM mangát. Rólunk is több információt ismerhetsz meg és a szereplők leírása is készülődik már, remélhetőleg mindegyik bővül szépen lassan :)

Jó olvasást! :)

*Bumm* Dörrent egyet az ajtó, összeszorult szívvel lestem arra. Egy nagy köpcös alak indult meg felém, bajszát megpödörve, mereven nézett le rám. Őszes haja már hulló félben tarkította a fejét. Mellényt viselt inggel, kezében egy nagy adag papírt tartott.
- Mégis mi ez, Mr. Chacely? - fröcsögött felém és a papírkupacot leejtette az asztalomra. - Önnek ez a cikk? Mégis mi ez? Milyen legenda? - kérdések csak úgy zúdultak, persze sejtettem előre, de akkor se tudtam mit kezdeni, muszáj volt leírnom.
- Elnézést, Uram! - próbáltam szabadkozni.
- Nem fogjuk leadni! Írjon holnapra újat! - parancsolta, majd füstölögve elvonult. Tényleg szinte már látványosan füstölgött, remélem egyszer lángra is gyullad.
Ezzel a szájízzel távozta ma az irodából, utam hazafelé nem volt hosszú. Vagyis nem lett volna hosszú, hisz egy kődobásnyira lakom. De megremegett a föld.
Megdermedve néztem körbe, hiszen itt sose remegett a föld. Mégis mi ez? De nem hagyta abba, egyre inkább remegett, a körülöttem lévő emberek is sustorogni kezdtek és egyre inkább siettek biztonságos helyre. Én meg, az idióta, csak álltam az utca közepén.
*BUMM* Robbant egy ház mellettem és azonnal a földre feküdtem. Darabok zúdultak le, és ömlött ki a füst. Sikítás töltötte be a teret, fölpillantottam, de csak egy árnyat láttam, majd élesen villódzottak a fények. Újabb robbanások következtek.

Kicsit Másképp: 2. fejezet

Hello!

Itt a következő is!
Remélem tetszik a történet, visszajelzéseket szívesen várok!

Hogy vagytok? Remélem jól, én kicsit fáradtan a sok suli miatt...

Zene:
Musician - D.Gray-man (14th song)
Abszolút ismerőst hoztam, szerintem még mindig nagyon szép, nekem nagyon tetszik! Nektek?

Jó olvasást! :)

- Azt hiszem itt az ideje, hogy meglátogassuk Hevlaskát! - jelentette ki Komui, mikor visszafelé tartottunk az irodájába. Cross már útközben eltűnt, de Allen és Lavi örömmel mutatták meg a Rendet, nagyon segítőkészek voltak. Meg így néha tudtam Allennel szót váltani is.
- Kit? - húztam össze a szememet.
- Oh, semmi, semmi. - mosolygott Komui. De inkább rossz érzés fogott el, túl bájosan feszítette a száját. - Na, menjünk! - húzott magával. Folyosókon haladtunk át, míg egy tágas térre nem értünk. Középen egy fura lény ágaskodott ki. Ilyet nem is láttam még, azonnal földbegyökerezett a lábam.
- Mi ez? - szörnyülködtem. Egy fehér áttetsző valamit láttam. Szemei a hajával voltak letakarva és azt használta kezeknek is. Hasán pikkelyszerű valamik feküdtek és az egész teste fénylett valamitől, pedig nem is világította meg semmi sem.
- Ő Hevlaska, egy ördögűző. - magyarázta meg Lavi.
- Aha... - nyögtem ki.
- És az innocencéket őrzi, attól is világít. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Elkezdtek noszogatni, úgyhogy elé sétáltam nagyon, de nagyon lassan. Egy korlát "őrizte", vagyis vette körbe, úgyhogy rögtön megszorítottam, hogy legalább valami valószerűt fogjak. A többiek nyugodtan nézték.
- Hevlaska! - üdvözölte Komui mosolyogva. - Új tagunk van!
- Örvendek néktek! - hangja rémisztően fátyolos volt, megborzongtam tőle. - Gyere! - nyújtotta felém csápjait.

Novella: Madarao Shevája

Hello!

Úgy gondoltam, hogy ne csak egy sztori fusson, így indítok rövidebbeket, hosszabbakat egyaránt. Ez az első, mely csak egy egyszeri sztori lesz.

Viszont továbbra is áll, hogy nyugodtan küldhettek be fanfictiont. Vagy arra gondoltam, hogy írhattok egy nevet és egy témát, én pedig írok hozzá!

Bízom benne, hogy tetszeni fog!

Zene:
Uplifting Music - Legends Of Time

Jó olvasást! :)

Újabb kín áramlott végig bennem. Nem is emlékszem, hogy mióta voltam a teremben, feküdtem az asztalon. Csak a kínra emlékszem, mely fullánkjait minden részembe beleszúrta és rángatott vele engemet is. Rázkódtam, ordítottam a fájdalomtól. Hangom betöltötte a teret, elnyomva a berregést, a sok műszert, melyet rám kapcsoltak. Csak a hangom visszhangzott, de én még azt se éreztem, már semmit se. Se hang, se kép. Minden egybefolyt, csak a rémisztő kín, fájdalom. Nem tudom, hogy mióta. Talán napok, talán hónapok vagy rémületemre évek teltek el... Gondolataim, mint az olvadt jég lassan csordogáltak, gyűltek össze, de nem rajzolódott ki semmi. Végül egy kérdés bukkant a felszínre vajon a többiek, hogy vannak, hogy viselik? Tokusa vagy Tewaku, akár Kiredori vagy Gousi? Hogy ők kik? Emlékszem, még velük tengődtem az utcákon. Napról napra éltünk, épphogy nem haltunk meg az éhségbe, vagy a szomjúságban. Borzasztó volt, nem bírtam elviselni, próbáltam, de csak a többiekkel voltam képes. Együtt bátrak, erősek voltunk. De egy nap jött egy férfi és kedvességének engedve eljöttünk. Hálásak voltunk, hogy nem kell az utcán ácsorognunk a hidegbe, végre ágy, étel került elénk. Meg tudtunk fürdeni. Rendkívül sok köszönömöt mondtunk a férfinak. Csakhogy amikor már hozzászoktunk az új életünkhöz és bőségünkhöz, akkor kellett megfizetnünk az árát. Nem is sejtettük, hogy milyen ár is lesz. Csak annyit mondtak, hogy egy program, mellyel a Fekete Rendet fogjuk támogatni és ha annyira fontos az életünk, akkor segítünk nekik. No, persze azonnal igent mondtunk. Be is vittek minket egy terembe, pár hétig csak vizsgálatokra jártunk, semmi se történt. Megnyugodtunk, hogy úgy igazán semmi veszélyes se folyik. Képzelgéseink így haladtak tovább, fel se merült bennünk, hogy bántanának, vagy hasonló. Miért is? Mit tettünk ellenük?

Kicsit másképp: 1. fejezet

Hello!

Meghoztam az első fejezetet, remélem tetszik! Visszajelzéseket várok, akár pipa, akár komment, akár feliratkozás!

Mint láthatjátok bővül az oldal is. Főképp menüpontokban, melyeket majd még készítek.
Lettek Blogok-Cserék, ahol az ajánlásaimat láthatjátok kis magyarázattal. Nézzetek be hátha tetszik nektek valamelyik.
Szereplők. Ide fogom kirakni a szereplőket, majd jellemzés is kerül hozzájuk, szépen sorjában.
Online Anime, ahol videókat és a sorozat részeit teszem fel, hogy megtudjátok onlinéban nézni, több feltétel alapján. Aki magyarul, aki angolul stb.
Rólunk, pedig, ahol pár információt látsz. Az is bővülni fog, ahogy lesz időm.

Amúgy, hogy tetszik? Vagy legyen más történet is? Ötletek?

Hogy vagytok? Remélem mindenki jól!

Zene:
Soundcritters - Heroic Opportunities (abszolút ajánlom, nekem nagyon tetszik)
Jó olvasást! :)

Fél napja sétálhattam, mire megérkeztem egy hatalmas katedrális szerűséghez. Közelebb értem és fellestem a hatalmas épületre. Falai szürkén álldogáltak. Bejárata elé lépkedtem. Nagy volt, mint a régi templomok. Ledöbbentett, nem így képzeltem el. 
Nekem azt mondták, hogy egy brutál magas torony, de ez egy templom? Mégis miért?
Ajtóhoz léptem és bekopogtam. A hang csak úgy csörrent a levegőben, kirázott a hideg.
- Ki az? - hallottam egy géphangot meg a levegőben. Azonnal felnéztem, de semmit nem láttam. Összevontam csak a szemöldököm.
- Azonosítsd magad! - hallatszott újra, arra kaptam a fejem és egy fekete csapkodó pontot láttam meg.
- Oh... Julia... - kezdtem bele, de nem tudtam befejezni, a szavamba vágtak.
- Állj az őr elé! Ő megvizsgál! - adta az utasítást már mélyebb hangon. Ekkor jöttem rá, hogy ez a csapkodó izé valami hangátadó lehet. Ügyes szerkezet. Bólintottam, majd körbenéztem, hol is lehet az őr.
- Itt vagyok! - dörmögte a falból kikelve egy ember. Tényleg egy szobor volt, csak mozgott...

- Wáh! - sikkantottam egyet. 
- Ne mozdulj! - és szemeivel rám tapadt. Minden egyes porcikámat kivizsgálta. Zümmögött, mintha egy gépezet lenne.
- Pentagramma! Pentagramma! - rikoltozta hirtelen. - Egy pentagrammát visel! Takarodj innét!

Kicsit másképp: Prológus

Hello!

Meghoztam az első fiction prológusát. Remélem tetszeni fog!
Vélemények? Mennyire érdekel titeket?

a szereplők is kikerültek.
Zene:
Nickelback - Burn It To The Ground

Jó olvasást! :)

Hadd mutatkozzak be. A nevem Julia  Ayers, most múltam nemrég 16 éves. 
Születésemkor már nem ismertem az apámat, anyám nevelt 3 éves koromig, de mivel nem bírt velem, így intézetbe kerültem. Ott aztán az életem teljesen megfordult. Sose gondoltam volna, hogy létezik pokol, márpedig az, az volt... A kezeim miatt, azonnal gúny tárgya lettem, barátaim nem voltak, tanáraimmal pedig nem jöttem ki jól. Hamar aztán az öntörvényűség útjára léptem és direkt keresztbe tettem mindenkinek. Azóta belátom, hogy nem kellett volna. 
12 éves voltam, mikor elszöktem, utcán éltem, próbáltam megélni, így mindenféle munkát kipróbáltam. A cirkusztól kezdve a kiszolgálóig. Sok mindent megtanultam, de nem érdekelt egyik sem, vagy ha igen, akkor nem voltam képes sokáig maradni.
13 évesen éppen egy kocsmában dolgoztam, mikor egy idegen bejött. Leült a pulthoz és azonnal whiskyt kért magának, mivel csak én voltam üresen, így kitöltöttem és leraktam elé. Akkor figyeltem meg igazán a férfit. Vörös haja volt, hasonló mint nekem, csak az enyém göndörebb volt. Egy fehér maszkot viselt egyik arcfelén, és ehhez párosult egy szemüveg. Nagy kalap volt a fején széles karimával és egy sötét, hosszú kabátot viselt. Mindkettő fekete volt, kivéve azokat a részeket, ahol arannyal volt szegélyezve. Bal oldalán egy furcsa keresztet viselt...
Ki ez? Gondolkodtam el. Senki nem öltözik így... Nagyon feltűnő.
- Kislány! - szólított meg. - Hozz még egyet! - adta a poharat vissza, így töltöttem még egyet és ez így ment egy ideig. Rengeteget ivott, de a hatását nem lehetett látni rajta.
Egy idő után rágyújtott egy cigarettára.

Egy kis bevezető...

Aki nem ismerné az oldal gyökerét, a D.Gray-man mangát, vagy animét, annak itt egy kis ízelítő. Remélem meghozza a kedveteket hozzá!

 Készítette: Julia

Aki nem tudná megnyitni, annak itt a link:
https://www.youtube.com/watch?v=qMY7r3dVq9o

Sziasztok Kedves Olvasók, Betévedők!

Megnyitja kapuit ez a blog is. Szeretettel várok mindenkit. :)

Az oldalon mi jelenik meg? Nos, mindenféle lesz, elsősorban fanfiction(ök). De képektől kezdve, a videókon át, mindenféle. Lehet, hogy érdekességeket is berakok. EZ majd időmtől függ.

Aki úgy érzi, hogy rátermett, hogy írjon ilyen sztorit, akkor szívesen látom, mint szerző, vagy akár admin is. Nem kell olyan sokszor írnia, elég ha néha. De nagyon várom, ha jönnétek.
Ilyen esetben az annabeth9825(kukac)gmail.com e-mailra írjatok és ott megbeszéljük!

Ezen kívül kommentet, véleményeket, szívesen várok, ha bármi  megfogalmazódik bennetek, nyugodtan írjatok, akár nyilvánosan, akár privátban.
Még ha kritikáztok is, az is jöhet! :)

Nem tudom, hogy milyen gyakran fogok tudni írni, de próbálok heti szinten!

Fogok hozni képeket az írásokhoz, plusz zenéket is. A zene az hangulatomtól függő stílus lesz... Úgyhogy nem mindig fog illeni a bejegyzéshez.

Jó olvasást! :)