Kicsit Másképp: 4. fejezet

Hello!

Hoztam egy új részt, ha már megígértem pár embernek.
Bízom benne, hogy tetszik!

Véleményeket szívesen várok!
Sőt remek lenne.
Ajánlások - Hátha valakinek más is megtetszik.
Szereplők - Egyre bővül, szeretném minél nagyobbá tenni, ha vannak dolgok, amiket kihagytam, akkor szóljatok.
Manga - Elkezdtem feltenni. (Mega program)
Anime - Ezt is próbálom bővíteni, remélem jók a linkek.
és stb. menüpontok...

Zene:
Mark Petrie - We Be Defenders

Jó olvasást! :)

Nyakamat mozgatva keltem fel. Sajgott mindenem a tegnapi harc miatt. Rá kellett jönnöm,  hogy én a többiekhez képest nulla vagyok. Sőt annál is kevesebb, sokkal, de sokkal több erejük van mint nekem. Úgyhogy eldöntöttem, hogy elkezdek fejlődni, ennek útja az lett, hogy napi szinten kezdtem edzeni. Reggeli futás, erősítő feladatok, majd egy partner, aki halálra ver. Még a leggyengébbel is csak döntő csatát tudtam vívni.
Kifulladásig gyakoroltam naponta, délután pedig ha időm engedte, akkor vagy pár ördögűzővel voltam, vagy a könyvtárban kuksoltam és olvastam. Nem csak fizikailag akartam fejlődni, hanem agyilag is. Tanulni könnyebb volt, tudtam nyelni a tudást.
Viszont a mai napig nem értem, hogy minek hivatott be a Mester, ha nem akart tőlem semmit. És, hogy őszinte legyek, nekem annyira nem tetszett ez a rendi élet, sőt néha a hócipőm tele volt.
A mai napos is így indult, pont megfürödtem, teljesen ki-voltam már a fáradtságtól. De azért az ablakom párkányára ültem kezemben egy könyvvel. Még láttam, ahogy kimegy valaki az udvarra, de nem is figyeltem oda. Kinyitottam a megjelölt oldalnál és már majdnem belemélyedtem a betűk egymás utáni soraiba...
*KOPP, KOPP* Ütögette valaki az ajtómat.

- Gyere! - morogtam, nem repestem, hogy megzavartak.
Egy fehér köpenyes ifjonc lépett be. Hatalmas nagy szemüveglencséi eltakarták a szemét. Barna haját egy fejhallgató fogta hátra, nehogy a szemébe lógott.
- Mi az? - tettem fel a kérdést.
- Öhmm... Elnézést, csak hívatják Önt!
 - Mégis ki? - szaladt fel a szemöldököm. Mostanság sokszor beszélgetek Komuival, meg további vezetőkkel. De hívatni még senki se hívatott.

Novella: Elizabeth egy percesben

Hello!

Tudom, ígértem, hogy hozom a folytatásokat, de mikor megláttam, hogy novellából van egy, akkor megesett rajta a szívem, olyan egyedüli...
De hamar hozom azért azoknak is a részeit...
Ettől függetlenül, remélem tetszeni fog ez a rész is!

zene:
Uplifting Music - Aurora

Jó olvasást! :)

Hamar felkeltem aznap. Nem is tudom mitől, de úgy éreztem, hogy ez egy fontos nap lesz. Kinyitottam a zsalukat és a napfény elárasztotta a szobámat.
- Oh, de gyönyörű reggel... - jegyeztem meg.
- Hát igen, főképp, hogy felébresztettél. - jegyezte meg egy álmos hang. Rögvest az irányába fordultam.

- Bocsánat. - néztem a földre, kicsit szégyelltem magamat, hogy nem gondoltam senki másra.
- Nem gond, drágám! - kelt fel az ágyból az én drága férjem, Cashel. Bágyadtan odasétált mellém és nyomot egy "jó reggelt" csókot a számra. Mosolyogva néztem rá, látszott, hogy álmos, de ő is vigyorgott. Barna haját megvilágította a beömlő fény, kedves árnyékot rajzolt az arcára.
- Na, de hol is a reggeli? - tette fel a kérdést.
- Hát... - húztam el a számat.
- Azt ne mond, hogy nincsen? - vicceskedett, majd magához húzott és megcsiklandozott.
- Jajj ne! - nevettem fel és próbáltam kimászni a karjaiból, de egyre inkább magához ölelt, ami amúgy remek érzés volt, sőt, imádtam, hogy ilyen játékos velem.
- Akkor menjünk reggelizni! - borzolt bele a hajamba és mindketten felkaptunk egy hálóköpenyt és papucsot. Úgy caplattunk ki a konyhába. Azonnal odaálltam a pulthoz, hogy összedobjak valamit.

A Noé család titka: 2. fejezet

Hello!

Itt a következő része Miyakótól. Bízunk benne, hogy tetszik nektek!

Szívesen várok még történeteket másoktól is!

Jó olvasást! :)

Este 19:oo óra Párizs, a Fekete Rend Főhadiszállása. Odakint szakadt az eső. Allen a társalgóban ült a Feleségével, Yukival, és 3 gyerekükkel Manával, Yukinával, és Sarával. Amikor valaki belépett hozzájuk. 

Az új ördögűző társuk volt az Tasukikó, aki 1 hónappal ezelőtt csatlakozott hozzájuk.

- Bocsánat, hogy zavarok, de komolyan kell beszélnem mindkettőtökkel.

- Gyere be nyugodtan.

- Gyerekek lefekvés mindenkinek.

- Igen, mama.

- Jó éjt puszi anyának, és apának. Allen, és Yuki mind hármójukat megpuszilták. A gyerekek elmentek lefeküdni.

- Elmondom nektek a teljes igazságot a családunkról.

- Tessék?

- Tasuki apja Near.

- Micsoda? Ez most komoly? Az apósom öccse? De hát az a gazember nem való család apának. Ilyen nincs! Hogy állhattál össze pont vele?

- Ne haragudj Allen, drágám.

- Semmi baj, angyalom.

- Igen, amikor megláttam azt a kislányt nekem is feltűnt, hogy nagyon hasonlít a bácsikámra.

- Allen kun te gyanítottad?

-Igen. Te is? - Yuki némán bólintott.