A Noé Család Titka: 4. fejezet
Az nap késő este
Tsukiko: Nem igaz ez az idióta Komui, mért velünk pakoltatja
el a dobozokat. Ráadásul Yuki most -nem emelhet nehéz tárgyakat, mert…
Yuki: Tsuki chan tudod, hogy ez titok nem akarom, hogy bárki
megtudja még Allen kunnak sem mondtam el.
Allen: Mi a baj? Mit nem mondtál el nekem drágám?
Yuki: Ö…, hogy, még a napi 3-szori étkezésnél, is jobban
szeretlek.
Allen: Azt tudom.
Yuki: Igen de 3 éve napi 1-szer ki kell mondanom.
Éjfélkor
Tsukiko: Végre végeztünk.
Allen: Pihenjetek le lányok, mindjárt megyek szerelmem.
Yuki: Rendben. A szobánkban várlak.
Allen: Jó.
Allen magára maradt az utolsó dobozzal.
Allen: Azt mondja, hogy az utolsó dobozt a sarokba kell
tenni.
Észrevett egy könyvet a doboz tetején. Felnyitotta a
következő felírat állt az első lapon: Mana D Canbble tulajdona kinyitni
másoknak szigorúan tilos.
Allen: Ez nem lehet igaz.
Kinyitotta
1870 Március 1.
Kedves naplóm ma a szomszédunkba költözött egy új lány,
csinos volt, és szép. Még nem szólítottam meg, de tudom, hogy ha 26 éves leszek,
őt akarom elvenni.
1870 Szeptember 10.
Ma végre megtudtam a nevét Rood Kamelotnak hívják, és a
holdfényben megvolt az első csók. 26
évesen esküvő, 27 évesen pedig jöhet is a gyermekáldás.
1875
Július 27.
Elhívtam Roodot a bálba. Ma este akartam megkérdezni tőle,
hogy hozzám jön-e? Igent mondott, de Near nem is tudom…látszott rajta, hogy
bántja valami. Úgy sütött a gyűlölet a tekintetéből, hogy szinte fájt.
1877 December 25.
Kedves naplóm nagy nap ez a mai, ma született meg az első
kisfiam Allen D Canbble, annyira aranyos volt amikor délután a karomba vettem
azzal a kis kezével megfogta az ujjamat. Már most érzem, hogy fényes jövő áll
előtte, és nagy dolgokra hívatott.
1878 Május 20.
Kedves naplóm szörnyű dolgot tettem, megöltem az anyámat
Katerinét. Nem élhetek többé, úgy ahogy eddig, a fiamat letettük egy fa alá, és
otthagytuk az erdőben, az annyjával közösen döntöttünk így, mert nem volt
biztonságban mellettünk, remélem, ha egyszer elolvassa ezt a könyvet megérti
majd, hogy azért tettük, mert a javát akartuk.
Allen: Apa.
Becsukta a könyvet, és bement Yukihoz a szobájukba.
Yuki: Szerelmem te még föl vagy ilyenkor?
Allen: Nem akartalak felébreszteni, csak álltam az ágyad
mellett, néztem, ahogy alszol, és arra gondoltam milyen jó, hogy te meg a
gyerekek itt vagytok nekem.
Bebújt mellé az ágyba, és egymás karjaiban aludtak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése