A Noé Család titka: 4. fejezet

A Noé Család Titka: 4. fejezet

Az nap késő este

Tsukiko: Nem igaz ez az idióta Komui, mért velünk pakoltatja el a dobozokat. Ráadásul Yuki most -nem emelhet nehéz tárgyakat, mert…

Yuki: Tsuki chan tudod, hogy ez titok nem akarom, hogy bárki megtudja még Allen kunnak sem mondtam el.

Allen: Mi a baj? Mit nem mondtál el nekem drágám?

Yuki: Ö…, hogy, még a napi 3-szori étkezésnél, is jobban szeretlek.

Allen: Azt tudom.

Yuki: Igen de 3 éve napi 1-szer ki kell mondanom.

A Noé Család titka: 3. Rész

Sziasztok!

Miyakónak köszönhetően elkészült a várva várt rész is!

Jó olvasást! :)

Eközben a noéknál...

 

Rood: Üljetek le, nem bírom, hogy így látlak titeket.

Tiky :Cigit...

Near: Csatlakozom.

Rood Ülj az ölembe!

Rood: Nem, sógor, neked már van feleséged. ( mekkora egy kaszanova még mindig  ehhez) (azért kell egy jó nagy adag pofátlanság)

Tiky: Vissza öcsi, ő az enyém.

Near: Tudom.

Rood: Hagyjátok abba, ne veszekedjetek miattam. 35 éve ez van. Értsd meg, Manába vagyok szerelmes, és gyerekem van tőle.

(Kopogtak)

Baltazár lépett be.

Az Elveszett Igazság - 4. Fejezet

Sziasztok! :) 

Sajnálom, hogy ilyen rég jelentkeztem, de ígérem, mihelyst vége az iskolának többet leszek aktív! ^^

Jó olvasást!

Ölelés, Leah Walker

Az első küldetés/1.

Leah igazán boldog a rendnél. Három nap alatt sok barátot szerzett magának, de Allennel különösen jó kapcsolatot ápol. A Walker fiú felé sikerült megnyílnia.
A lány éppen sétált a folyosón, amikor Reeverrel találta szembe magát, aki csak annyit mondott:
- Gyere Leah, küldetés.      
A lány elindult a férfi nyomába. Egy irodához értek, aminek ajtaján belépve Komui fogadta őket.
- Szép reggelt! - köszönt a szőke lány.
- Neked is - mondta a főnök is köszönésképp - Ma küldetésre mész Kandával.
Leah bólintott, habár nemigen volt odáig a tervel, miszerint Kanda lesz az útitársa. Szerinte a férfi túlságosan komoly és szigorú is, nem kedveli.
Visszament a szobájába és a fontosabb dolgait összeszedte, ami egy nyakláncból és egy karkötőt jelentett. Lement, elköszönt Allentől, s már ment is a vonathoz. Ideges volt, hiszen ez az első küldetése.
Megérkezett a járműhöz, ahol már Yuu és a fürkész ott vártak rá. Köszönt, mire a fürkésztől - akit Georgenak hívtak - egy "Szép napot!" és a másik férfitól egy "Késtél." választ kapott.
- Ez az utazás is remek lesz, úgy érzem... - gondolta, majd felszállt a két férfi után a vonatra.
Leült egy ülésre, ami Kandával szemben volt. Frusztrált volt mindkét fél. A férfi azért, mert nem szerette a társaságot, a lány pedig azért, mert túl nagy volt számára a feszültség.
Leah keresett valami témát, de semmit sem talált, amiről beszélgetni tudnának.
- Egyébként... Komui neked mondta, hogy mi a furcsa jelenség? - kérdezte Kanda.

A Halál Élete: 1. Fejezet

Hellobello!

Meghoztam a következő részt, remélem elégé felcsigázott benneteket a prológus. Bizakodom, hogy tetszeni is fog. Véleményeket szívesen várok! Akár hideg, akár meleg.

Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

Újra találkozás örömei...

- Megjött már? - hallatszott egy hang egy gólemből. Mindenki nagyon várta az Új diákot. Eléggé meglepte őket, hogy Komui mindenki előtt mondta el. Senki se értette, hogy mi is ez a felhajtás körülötte.
- Ez csak egy lány! - monda grimasszal Kanda, noha még ő is emlékezett a lányra. Nem ismerte, de mindig is különös volt a számára.
- Ne csináld már! - mondta Lavi. - Ő nem csak egy lány, Ő Lana Bloodestwar!
- Mi ez a nagy felhajtás? - lépett be kíváncsian Crowley. Mivel ő nem rég lett a tagja a Rendnek, így fogalma se volt, hogy mit is történik.
- Új tag jön! - vágta rá Lenalee és kíváncsian nézelődött kifele. - Ott is van! - mutatott a távolba, ahol egy sötét alak bukkant fel a félhomályban. Fekete köpenyt viselt, így a magasságán kívül semmit se lehetett tudni róla. Lassan, komótosan lépkedett a bejárat fölé. A torony szinte vészesen magasodott fölé, ahogy az árnyékába ért.
Gólemek rajzották körbe, de egy hang se hallatszott, feszült csönd telepedett le. Még a madarak se dalolásztak a fákon, a nap se volt olyan kegyes, hogy a homály elűzze egy-egy sugarával.
- Állj! - mondta a kapuőr. - Meg kell vizsgáljalak!
Az alak a nyakához nyúlt és leoldozta magáról a köpenyt. Aranybarna hosszú haj bukkant fel, melyben régi gésa hajtű fogta szorosra a kontyát. Kék, csillogó szemeiben fehéres szikrák jelentek meg. Ruhája egyszerű volt, egy fehér ing, bő nadrágba betűrve és hozzá csizma.

One Girl with Two Souls - Novella

Sziasztok! :)

Most egy kis novellával érkeztem. Belekevertem a sztoriba egy kicsit a Tokyo Ghoult, de remélem ez senkinek sem baj... :)
Aki nem ismeri a Tokyo Ghoult az nem igazán fogja érteni, viszont a főcímdalt, ami a történetben is benne van ITT megtaláljátok

Jó olvasást! :)

xx. Leah Walker

A terem megtelt csenddel. Senki sem értette, hogy akkor miért hívtak oda minket az éjszaka közepén. A kicsi színpad szerű emelvényen felgyulladtak a fények és megláttunk egy kikötözött lányt. Mind két karját erős lánc rögzítette a falhoz. 

- Ő itt Ayame - szólalt fel Komui - Egy Ghoul.

Ránéztem a többiekre, de senki sem tudta, hogy mit takar a név.

- Mi az a Ghoul? - szólalt fel elsőként Lavi.

- Nos, a Ghoul egy emberekkel táplálkozó, lélek nélküli lény - válaszolt Komui.

A lányra kaptam a tekintetem. Sírt, tisztán lehetett látni lehulló könnyeit, annak ellenére is, hogy le volt hajtva a feje és a világosszőke haja a szemébe lógott.

- Akkor miért hoztad Őt ide? - kérdezte Kanda, jogosan. 

- Azért, mert különleges - mondta nyugodtan a főnök - Nézzétek és hallgassátok! Ayame így kommunikál...

Ekkor a semmiből elindult egy zene, de nem is ez volt a lényeg, hanem amiről a szöveg beszélt.

Kicsit Másképp: 7. fejezet

Hello!

Meghoztam a következő részt is, remélem tetszik. Véleményeket szívesen várok, akár hideg, akár meleg. Bármi jöhet, vagy tanácsok, hogy mit javítsak.
Remélem tetszeni fog!

Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

"Mi ez? Hol vagyok? Kérdeztem magamtól, miközben egy sötét folyosón sétáltam végig. Sehol egy ajtó, vagy ablak, csak régi lámpák gyér fénye. Lépteim kongtak...
- Végre megérkeztél! - jött egy mély reszelős hang. Akár egy kísértet. Egyre közelebb éreztem magamhoz. Összeszorítottam a szememet és magam elé kaptam a kezeimet, de csak a levegőben csapkodtam. A hang már tűnt is el.
Így kergettek tovább a folyosón, mire egy nagy terembe léptem... Mindenhol babák feküdtek. Kicsit meg is lepett, valami borzalmasabbra gondoltam.
Szép ruhába voltak öltöztetve, viszont, ahogy közelebb léptem, észrevettem, hogy hiányzik egy-egy testrészük, vagy fel voltak vagdosva...
- Mi ez? - borzadtam el, de a hangom olyannak tűnt, mintha egy egér cincogna.
- Te vagy... Itt vagy... Te tetted ezt... Megöltél... Gyilkosom... Halál... Vér... Pusztulj! - hallatszott több oldalról is. Kezdtek éledezni a tárgyak. Vér fröccsent a falra. Egyre inkább féltem. Ez csak egy álom lehet! Kelj fel Julia! Mondtam monoton magamnak, nehogy elhányjam magamat. Hideg, kemény kezek ragadtak meg. Elkezdtek vinni, én pedig csak sikoltozni tudtam. Tehetetlen voltam... Igyekeztem segítségért kiabálni, de nem történt semmi se.
- ITT VAGY! - jött a reszelős hang, mely mindegyiket túlkiabálta."

Szemeim felpattantak, azonnal felültem. Folyt rólam a verejték és erősen ziháltam. Ez csak egy álom volt! Nyugtatgattam magamat. De ugyanúgy körbenéztem, hogy igazam van-e. Szobámban, ágyamban feküdtem. Csend honolt körülöttem.

Az Elveszett Igazság - 3. Fejezet

Sziasztok! ^^

Megérkezett a 3. fejezet. Remélem tetszeni fog! :) 

Jó olvasást!

xx. Leah Walker

Otthon és család...

  Egy kedves kis családi háznál vagyunk. Ott vannak a szülők és két gyermek, egy fiú és egy lány. A fiú 12, a lány 9 éves, de a korkülönbség ellenére is tökéletes a kapcsolatuk. A szüleik büszkék rájuk, hogy nem bántják egymást, hanem helyette kimutatják a szeretetüket. 

- Elkapsz Leah? - kacag a kisfiú édes hangon, majd futni kezd, amikor a kicsi lányka elindul felé.
A két gyermek kacarászva kergetőzik, s ekkor egy sötét alak jelenik meg az erdőben. Arany szemei villognak, homlokán a keresztek olyan hatást adnak neki, mintha varrásnyomok lennének.
 Vajon ki Ő? - gondolkozik az apa, miközben a férfi közelít hozzájuk. A két kicsi az édesanyjuk mögé rejtőzik, mivel mindketten félnek.

- Jó napot! - köszön az idegen.
- Adjon Isten! - üdvözli őt az édesapa.
- Tyki Mikk vagyok és azért jöttem, hogy elvigyem a két rosszcsontot egy jobb helyre - magyaráz nyugodtan a férfi.
Az édesanya kétségbeesett pillantással kémleli a férjét és az idegent, miközben szorosan öleli magához a gyermekeket.
- Nem! Menjen innen! - kiabál rá az ijedt édesapa Tykire.
- Ha nem adják őket ide, elveszem magamtól! - mondja a Noé, majd támadásba lendül.
- Menjetek a házba! - löki meg gyermekeit az anya. A két kicsi beszalad az otthonukba és jobb hely híján a szekrénybe rejtőznek el. Az idősebb fél szorosan magához öleli a húgát, akinek csendesen folynak le könnycseppek az arcán, miközben reszket, mint a nyárfalevél.
- Maradj itt - suttogja a kis srác és kiugrik a szekrényből, s annak ajtaját rácsukja Leahra.

A Halál Élete: Prológus

Hellobello!

Új részt hoztam, egy új történethez. Remélem tetszeni fog, az ötlete most a busz úton pattant ki...

De ettől függetlenül, még felcsigázta a fantáziámat. Bízom benne, hogy tetszeni fog és várni fogjátok a folytatást.

A szereplők közé be is helyezem nemsokára :)

Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

"Komui Igazgató!"

Szeretném közölni Önnel, hogy Ms. Bloodestwar felébredt. Már régebben... De abban a hitben éltem, hogy reménytelen eset. Viszont azóta eltel idő alatt, rengeteget változott és fejlődött. Nem tudok ebben pontos információkat adni, de gyenge. Az ártatlansága gyenge... Mivel itt már mindent megtettünk érte, úgy gondolom, hogy térjen vissza, már el is indult Önökhöz, pár napon belül meg is érkezhet. Ő is újra akarja látni a Központot, de ne várjon kedvességet... Javaslom, hogy amint visszatért fokozzák le egyszerű ördögűzővé és egy kapitány vállalja el, mint tanonc. Rengeteg minden van benne, Ön is jól tudja! Még emlékszik, hogy ki ő és milyen fontos is lehet...

Tisztelettel: Svájci Intézmény igazgatója"

Komui az íróasztalnál ült, rökönyödve olvasta a levelet. Amint a végére jutott, már pattant is fel az asztaltól, az ajtóhoz rohant és szinte fel is tépte. Végig suhant a folyosókon. Jól tudta, hogy a kapitányok pont ülést tartanak. Amint az ajtóhoz ért az őröket elhessegette és idegesen kopogott. De mire bármi is kihallatszott volna, már nyitott is be.
6 szempárral találta szembe magát. A négy kapitány és Leveierre felügyelő ült benn. Mérgesen Komuira lestek, hogy miért is zavarta meg őket.

- Igen, igazgató? - mosolygott savanyúan a felügyelő. Szinte rosszul lett tőle az ember. Merev arca volt, kis hitler bajusszal és hátranyalt fekete hajjal, elegáns ruhában feszített, elütött a kapitányi egyenruháktól.
- Elnézést, de ez nagyon fontos... - lihegte Komui.
- Nem hinném.. - kezdett bele a felügyelő.
- De igen! - csattant Komui hangja. Ideges volt, és csak még idegesebb lett ettől a lekezelő stílustól. Azonnal előkapta a levelet és hangosan elkezdte olvasni. A morgás abbamaradt és metsző némaság vette át a helyét. Mire befejezte a levelet, addigra komor tekintet várta. Mindenki jól tudta, hogy mit jelent ez.

Látnom Kell: 3. Fejezet

Hello!

Hoztam meg a következő részt! Remélem tetszik, véleményeket várok!
(Joker köszönöm a sok kommentet, ha lesz időm, válaszolok mindegyikre!)
Várom írásaitokat is és menüpontok bővülnek! :)

Jó olvasást! :)

by: Annabeth98

Kóborolni az utcán és keresni egy olyan dolgot, amit magad se tudsz megfogalmazni? Pont így éreztem magamat. Volt egy reménysugár, de nem több, ez csak a kitartásomtól függ és az érzéseimtől...
Kutakodtam. Fekete Rend, mihez lehet köze, miért tud róla egy szerzetes? Miért harcoltak fém szörnyetegek ellen? Mi ez az egész? A könyvtár jó barátom volt és egy idő után találtam is róla néhány cikket.
Amiket megtudtam: A Fekete Rend egy olyan közösség, szervezet, mely valami gonosz ellen van... A gonosz valami gróf, ami emberi lelkeket alakít gyilkos gépezetekké. ( ez dajkamese, biztos nem, de azért feltételezzük azt, hogy elhiszem.). Elhelyezkedéséről semmit se írtak, csak, hogy egy nagy fekete torony... Már így is többet tudtam, mint gondoltam, úgyhogy örömmel indultam újra neki. Megint kérdezősködtem egy rakat embernél, hogy mi van. De továbbra se tudtak semmit se, miért is tudnának? Csak a remény égett bennem, hogy hátha valaki egyszer csak azt mondja: "oh, igen ismerem, az a nagy épület ott...".
Délutánra járhatott, mikor éppen egy parkban ültem, kicsit kell pihenni, noha úgyis én diktálom magamnak a tempót. Na, de értitek.

Az Elveszett Igazság - 2. fejezet

Látogatás Hevlaskánál

   Leah reggel amikor kinyitotta a szemeit először bántotta őket az erős fény, így gyorsan vissza is csukta. Ezzel együtt előjöttek a tegnap esti emlékei, amint a vörös hajú fiú addig ölelte, amíg el nem aludt.
Az első gondolata ezek után az az volt, hogy ez mennyire kínos. Most biztosan mindenki hülyének nézi, ez nem lehet igaz! Mar az első estén bolondot csinál magából!
A második gondolata az a fiúval kapcsolatos volt... még mindig érezte a testéből áradó meleget és a férfias illatát... meg kell neki köszönni azt, hogy megvigasztalta! Igen, ezt kell tennie.          
Villámgyorsan pattant fel az ágyból, hogy megkeresse a vöröskét, de nem mert kimenni, mert félt attól, hogy mások mit gondolnak róla.
Fel-alá járkált a helyiségben, s ez így ment egy darabig, majd felvette az odakészített kabátot, összekötötte a haját, majd kiment a szobából.
Jobban megfigyelte a helyet. Kékes-szürkés sötét falak voltak és ugyan olyan ajtók. Nehezen lehet itt megtalálni a dolgokat, de mégis mindenkinek ment. Sétálgatott a folyosókon, de nem tudta, hogy merre kell mennie. Keresett egy olyan helyet, ahol ehet valamit, mert nagyon éhes volt, hiszen azóta nem evett, amióta ideértek.

Kicsit Másképp: 6. fejezet

Hello!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszik és érdekes lett!
Véleményeket szívesen várok, akár meleget, akár hideget!
Igyekszem a menüpontokat is szerkeszteni, de végre elkészült a Képek rész is valamelyest, noha az mindig bővülni fog. A mangát és az animét is próbálom rakni, ahogy időm engedi!
Ha vannak ötletek, szívesen várom, ha pedig támadt egy fiction ötlet, akkor azt küldjétek és már rakom is ki!

Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

Már a vonaton ültünk visszafelé. Nehéz út volt, és az agyam csak a Noén pörgött... Egyszerűen elborzadtam. Éreztem, hogy szorongat, a gondolat, hogy mindenen át tud hatolni... Csoda, hogy nem ölte meg Laviékat, noha mindannyian borzalmas állapotban voltunk. A csata után rögtön egy lepukkant házba vittem őket és amennyire tőlem telt, elláttam a sérüléseiket, de nem volt elég anyag... Mikor kicsivel jobban lettek, akkor eldöntöttük, hogy visszajövünk, mivel az akumák és a Noék se jöttek vissza. Az emberek, már akik életbe maradtak, hazatértek rendes otthonaikba, nekünk pedig ezer hálát mormoltak.
Alig vártam, hogy biztonságba legyünk, habár már sehol se éreztem ezt. Vágytam vissza a régi életemben, inkább pincérkedtem volna... Bár lehet, hogy mégse, de ez eléggé kiakasztott. Mintha sokkot kaptam volna, mindentől félni kezdtem és mindenben a rosszat éreztem. Visszagondoltam, ahogy a tarkóm bizseregni kezdett a Noé jöttén. Ilyen még sose volt, persze egy hatodik érzékem van, melytől tudom, ha démon jön, de ez más volt. Megtapogattam a tetoválást, de a bőröm sima volt. Sóhajtottam csak egyet. Kinéztem az ablakon és az elsuhanó tájat figyeltem. Fák, erdők, mezők, tavak, megint fák, megint mezők és satöbbi. Unalmassá vált egy idő után.

Az Elveszett Igazság - 1. Fejezet

Sziasztok! :)

Itt az 1. fejezet, ami még nem igazán érdekes, de igyekszem jobbá tenni. ^^

Jó olvasást. :)

xx. Leah Walker

Az álarc mögött

- Hé, Leah gyakorol! - súgta oda a fiúknak Lenalee.

Allen, Crowley és Lavi   ugyanarra gondoltak; meg kell lesniük a lány képességeit, viszont Kandát egyáltalán nem érdekelte, talán csak egy kicsit.

- Van olyan hely, ahol...? - kezdett bele Allen. 

- Ahol meg tudjuk nézni? Persze, hogy van - kuncogott Lenalee, habár tudta, hogy ebből baj is lehet.

- Menjünk! Én tegnap lemaradtam róla! - mondta kissé sem férfiasan Crowley. 

- Nyugodjatok már le! - mondta Kanda - Szerintem nem kellene meglesni, tudjátok ti, hogy mekkora baj lehet belőle!? 

- Szerintem mindenki tisztában van vele, Yuu! - kacsintott nevetve társára Lavi. Borzasztóan kíváncsi volt az új lányra.

Mindannyian felálltak, még Kanda is. Lenalee vezetésével elértek egy lépcsőhöz, amíg sétáltak felfelé Lavi és Allen vidáman meséltek Crowleynak az új lányról - már amennyit tudtak róla. Kanda csak magában gondolkozott rajta, hisz' senki sem tudhatja meg, hogy érdekli őt Leah.

- Itt is vagyunk. Maradjatok csendben! - súgta Lenalee kedvesen útitársainak, akik erre abbahagyták a sutyorgást.

A sötét sarkantyúk tulajdonosa kinyitott egy ablakot, amin mind az öten kiláttak a harctérre, ahol az új lány éppen elhajolt egy-egy lángcsóva elől. 

- Mi lesz már? Harcolj is, ne csak menekülj! - kiabált oda neki az egyik mester, akit nem lehetett kivenni kicsoda.                 

- De...nem... tudok...semmit - a szőke lány minden szónál egy nyilat lőtt ki ezzel eltalálva a sorba állított céltáblák közepét, sőt még keresztül is lőtt rajtuk.

A mester továbbra is lőtte a tanuló lányra a lángokat, mire Leah felordított és kezét felemelve használta az erejét. Azt az erőt, ami senkinek sem adatik meg, azt az erőt, amely roppant veszélyes és különleges. Kezét mozgatva kezdte irányítani a mestert, majd leengedte végtagját, hogy abba maradjon a kín, amit okozott a férfinak.

- Ez... - akadt el Kanda szava.

- Tudja irányítani a vért az emberek testében - szólalt meg mögöttük egy hang.

- Komui mi csak...- kezdett magyarázkodásba Lenalee. 

- Semmi baj, a helyetekben én is kíváncsi lettem volna - mosolygott Komui. Teljesen megértette az ördögűző testvérét, s annak barátait. 

- Ilyen különleges erőt még sohasem láttam - mondta Lavi. Komui éppen meg akart szólalni, amikor mindannyian összerándultak a kíntól. Sorban kilebegtek az ablakon és mind Leah előtt állva kötöttek ki.

- Hát Önök? - kérdezte kissé komoran a szőke lány, amint elengedte a többieket. 

- Ne haragudj Leah, csak meg akartunk nézni edzés közben - mondta Allen. 

- Nem gond, én kérek elnézést azért, hogy használtam rajtatok a véridomítást... nem lett volna szabad. 

Mindenki kedvesen mosolygott a lányra, két embert kivéve: Kanda -mint tudjuk ő senkire sem mosolyog - és Lenalee -kinek egyáltalán nem volt szimpatikus az új lány - álltak ott csendesen, miközben a többi ember faggatta Leaht minden butaságról.

- Gyerekek, kérlek titeket most hagyjátok magára Miss.Evans-t, nincs ínyére az, hogy ennyien körülveszik - intette csendre Cross tábornok a kérdezősködőket.

Leah bólintott, majd csendben, lehajtott fejjel elment a többiek mellett. Meg sem állt a saját kis szobájáig, amibe azután elvonult és az ágyon összekuporodva engedte ki magából a könnyeket. Erről senki sem tudott, s az önbizalom  hiányos lány szerint senkit sem érdekelt, hogy mik kavarognak benne. Látta meghalni a saját bátyját, szüleit és még a barátait is. Egy dolgot viszont nem értett; Őt miért nem ölte meg az a Noé? Miért engedte tovább élni? És a testvére halála után miért kapta meg az erejét?
Túl sok volt a 'Miért?' kérdés, amikre nem tudott önmaga válaszolni. Segítséget kellene kérnie, de képtelen rá. Nyolc éve nincs vele senki, teljesen egyedül küzdött, viszont a magában tomboló harcot nem tudja legyőzni, soha.
Zokogva csapott bele a falba, aminek nagy dörömbölését mindenki meghallotta, így jó páran az újonc szobája felé futottak. Köztük Lenalee, Allen, Lavi, Crory és Kanda is.
- Kisasszony, minden rendben? - kopogott az ajtón Komui, de nem hallott mást csak keserves zokogást.
- Ez lenne a kemény, komor álarc mögött? Egy összetört lány? - gondolta a férfi.
- Kérlek Leah válaszolj! - kiabált a mestere - Ha nem felelsz bemegyünk!
Vártak, semmi. Komui megkérte Kandát, hogy törje be az ajtót, ki ezt meg is tette. Amint az ajtó kidőlt előttük a fehér fény megütötte a szemüket.
- Hát az meg...? - gondolkozott Lenalee.
Leah magát emésztette belülről, marcangolta a belsejét minden egyes szóval, amit gondolatban mondott. Gyűlölte magát, úgy gondolta nem a szeretteinek kellett volna meghalnia, hanem neki. Miért nem tudta őket megvédeni? Túl gyenge és senki sem szereti Őt...
- Lavi mire készülsz? - fogta meg az éppen elinduló fiú csuklóját Allen.
- Nem hagyhatjuk, hogy ilyen állapotba legyen, hiszen már ő is a bajtársunk... segíteni fogok neki! - mondta határozottan a vörös, majd kirántva kezét barátja fogva tartó szorításából Leah mellé ült az ágyra, s se szó, se beszéd magához húzta és átölelte. Ennek következtében az erős fény abbamaradt és már csak a szőke lány zokogását lehetett hallani:
- Annyira.... fáj! - nyögte ki nehezen, miközben még jobban Lavi ölelő karjaiba bújt.
- De hiszen Ő egy idegen! Miért érzem magam nyugodtabbnak? Miért érzem úgy, hogy bízhatok benne? Egyáltalán ki ő? - gondolta magában. Újabb kérdések, amikre nem tud választ adni.
- Nyugodj meg, Leah. Semmi baj... - csitítgatta szorosan ölelve a fiú a síró újoncot. Így érezte helyesnek, tudta, hogy ezt kell tennie.
A többi ember, aki a szobában volt csodálkozva nézte a történéseket, majd lassan mindenki kiszállingózott a helyiségből, így csak Lavi és Leah maradtak ott. A lány sírása is abbamaradt, helyét felvette a halk szuszogás, mely' azt jelezte, hogy elaludt. Amikor ezt a fiú észrevette óvatosan az ágyra fektette a lányt, majd kiosont a szobából.
- Vajon mi történhetett vele? Miket kellett átélnie? - ezen gondolkozott saját ágyában fekve, majd elnyomta az álom.

Látnom kell: 2. fejezet

Hello!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszik, próbálom jobbá tenni!
Véleményeket szívesen várok! :)
És remélem tetszik az új írónk is!
Menüpontok! ;) Igyekszem bővíteni őket!

zene: Guns N' Roses - Sweet Child O' Mine
Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

Az utcán sétáltam, egyik követ rugdostam a másik után. Hogy is mondjam? Eléggé le voltam törve... valahogy bármerre jártam, se tudtam meg semmit se. Zavart az egész... Olyannyira elveszettnek éreztem magam, eddig mindig mellettem volt a menyasszonyom, de most már ő se.
Besétáltam egy újabb könyvtárba, hátha találok bármit is. Főképp ezt szoktam csinálni esténként. Beugrok egy könyvtárba, néha még ott is alszok, fel se tűnik az embereknek. Nap közben pedig járom a kocsmákat és szállókat, hátha van róluk hír. Kérdezősködök amennyit tudok. Próbáltam bejutni az egyik magazinhoz is... De elküldtek, eléggé mérgesek voltak. Csak az a gáz, hogy én is újságíró vagyok. Tudnom kéne, hogy hogyan kutassak. De semmi nyomom sincs csak az emlékeim.
Leültem egy karosszékbe és elkezdtem gondolkodni.
Felidéztem az emléket, hogy bármi furcsa is a szemembe tűnt-e. Ruha, beszéd, cselekvés, egy elejtett tárgy. De semmi... Még annál is kevesebb.

Az Elveszett Igazság - Prológus

Sziasztok! :)

Én lennék az új szerkesztő. A nevem Leah Walker és nemrégen kezdtem el nézni a D.-Gray-mant... úgy kb. 4 napja. ^^ Eljutottam az 56. részig, szóval bocsánat előre is, ha lesz olyan dolog, amit nem tudok még. :)

Itt az első, több részes DGM történetem Prológusa, remélem tetszeni fog és felkelti az érdeklődéseteket! :)

Millió puszi, Leah Walker.

Komui összehívta a csapatot, mondván, hogy valami fontos közölni valója van. Mikor mindenki megérkezett csendre intette a kollégáit, kik a családtagjainak számítottak.
- Ma új ördögűző csatlakozik hozzánk.
- És ezt miért kell ilyen nagy felhajtással bejelenteni? -morgott Kanda.
- Mert Ő más... nagyon más... - magyarázott tovább a "főnök" -  a neve Leah Dorothy Evans. Habár Magyarországról érkezett, szülei mégis angolok voltak. Egy bátyja volt, akit megöltek Noé leszármazottai, így az ő ártatlanságát is Leah örökölte.
- Mi? Az hogy lehet? - kérdezte Lavi és Allen szinte egyszerre. Mindenkit érdekelt, hogy hogy történhetett ilyesmi.
- Ő alapjáraton egy íjász volt... de a bátyja nagyon különleges képességgel rendelkezett, amit majd megtudtok mi az. Arra kérlek titeket, hogy ne bánjatok Leahval rosszul, ugyanis nagy traumákon ment keresztül, teljesen egyedül.

Novella: A doboz megszerzése

Sziasztok!

Újabb novellát hoztam, mivel kicsit erőt kell gyűjtenem, hogy a többit folytassam. Amúgy lett egy írótársunk, remélem majd szívesen fogjátok megismerni. Szerintem jól és érdekesen ír!
Addig is én foglak boldogítani titeket! :D

Zene: Linkin Park - Numb

Jó olvasást! :) (kicsit elszakadok a mangától és csak a szereplőket tartom meg)

Újabb robbanás rázta meg az épületet. Tovább futok, hogy kijussak és segíteni tudjak a többieknek. Sajnos elcsesztem az időt a kapunál. Így persze, hogy nem fogok odaérni, akkor aztán hallgathatom, ahogy Kanda morog, és Allen pedig bizakodik. Megint nem sikerül... Akkor már kiugrok egy ablakon. Már harmadjára próbáltunk betörni, hogy megszerezzük azt a fárnya dobozt. Mi a franc lehet benne ennyire fontos?
- Végre, azt hittem sose fogsz ideérni Lavi! - jegyezte meg Allen kicsit cinikusan. Úgy tűnik megint eldurvult a helyzet, így már Allen is eldobta az optimizmusát. - Meghoztad?
- Igen! - suttogtam és ledobtam a hátamon lévő fekete sporttáskát, felcipzároztam és széthúztam.
- Azta! Bevásároltál. - jegyezte meg nevetve. A táskákban fegyverek sokaságai feküdtek. Volt rövid, hosszú, több táras, pár lövetű, fekete fényes, vagy szürke matt, robbanó fejes, nem robbanó fejes, bombák és még kisebb pengeéles kések. Felkaptam két stukkert pár tárral és már el is tűntem a sarkon. Az ellenfél bármennyire is fel volt készülve, mos is váratlanul érte őket. Kihajoltam és elkezdtem lövöldözni, kb. azt amit láttam, de erről nem kell senkinek se tudna.
- Lavi! Dobj egy tárat! - hallatszott Kanda hangja egy asztal mögül. Zsebembe nyúlva már hajítottam is neki. Intett egyet és nyomult is előre. Be kell vallanom, Kandának mindig is volt egy stílusa. Csak a feje után megy, ha úgy gondolja, hogy támadni kell, akkor támadni fog és addig abba nem hagyja míg az ellenfél meg nem hal, mivel nála nem kérdés az, hogy ő meg fog-e halni. Áh, dehogy! Tudjátok, ő ilyen örök életű ... 

Húsvét!

Hellobello!

Boldog Húsvétot Mindenkinek!
Igen, mostantól szeretném behozni, hogy nem csak fickek kerülnek ki, de hogy az olvasókkal is jobb kapcsolatom legyen ezért mindenfélét fogok hozni, valamikor képeket csak, mert elkezdek majd szerkeszteni is!
Remélem jól telik a mai napotok, nyuszitól mit kaptatok? Én csokit! ^^

Kicsit Másképp: 5. fejezet

Hello!

Meghoztam a következőt, hála a szünetnek, remélem tetszik és véleményeket szívesen várok. Sőt hideg, meleg egyaránt jöhet, mindkettő segítség. Nem fogok megenni senkit se! :)

Menüpontokat a figyelmetekbe ajánlom.
zene:
Mark Petrie - "Lethal Eloquence"
Jó olvasást! :)

*3 nappal később*
*Puff* Ütköztem neki a falnak, hatalmas nyögéssel estem össze, minden levegő kiszorult a tüdőmből. Remegve álltam fel, hogy szembenézzek az ellenfelemmel, aki nem más volt mint egy Noé. Ha jól értettem a nevét, akkor valami Tikky... De már most borzongtam az erejétől. Lenaleeval és Lavival voltam küldetésen, mivel Allennel nem engedtek el. Bár most nem aggódok miatta, hiszen Kanda, meg Howard, a házőrző kutya ott van vele. Kandával nem normalizálódott a kapcsolatom, de tudom, hogy szemmel fogja tartani Allent. Howard meg... Howard. Levierre bízta meg, úgyhogy za is figyelni fog. Mióta meghalt a Mester azóta teljes a káosz. Másnap elmondták az egész Rendnek mi is Allen. Komuinak nehezére esett beszélni, így Allen mondta el, hogy ha bárki is látja, hogy átveszi felette a hatalmat valami, akkor öljék meg, noha ő úgy gondolja, hogy képes lesz magát megölni... Ezt nem hiszem. Még aznap este küldetésre mentem, Komuit nem érdekelte, hogy nem akarok. Ekkor kaptam meg az egyenruhámat is, mely egy dzsekiből állt, aminek az ujjai meghosszabbodtak, de ketté voltak vágva. Kezeimre feles kesztyű került. A dzseki nyaka magas volt, de kicipzároztam. Lábaimra egy fura anyagú harisnyát kaptam és egy rövidnadrágot. Tetszett ez a kombináció, a talpaimra pedig hosszú szárú csizmát húztam. Hajamat egy laza kontyba kötöttem és már készen is voltam.

Látnom kell: 1. fejezet

Hello!

Szünet alkalmából meghoztam ennek a részét is, noha lehet, hogy kevesebb fog ebből jönni, mint a többiből... Még nem tudom.
Ajánlásaim, nézzetek be hátha találtok valamit magatoknak még!
Szereplők... Bővülni fog!
Összes történetünk egy helyen!
Elkezdtem a mangát feltölteni, úgyhogy lehet olvasni!
Ahogy az animét is!

Várom persze a ti írásaitokat is, ha megszületett az ötlet! (Információk)

Jó olvasást! :)

Utáltam magamat, utáltam amit teszek. De csak egy kép lebegett előttem, még pedig, hogy azt a lányt újra láthassam... Egyszerűen beleégett az agyamba, kitörölni se voltam képes, de szívem mélyén nem is akartam.
Újabb kupacot pakoltam az íróasztalomra. Nos, hát pakoltam, hogy elmenjek. Nem akartam itt hagyni Catherinet, de tudtam, hogy megfogja érteni. Olyan fura volt az egész, őt is szerettem, de sose úgy, mint ami most a szívembe égett. Tudom, egy mocsok vagyok, hogy nem beszélem meg vele...
Nagy levegőt vettem és nekitámaszkodtam az asztalnak. A hideg felület megbizsergetett. Nyugalomra volt szükségem, hiszen az agyam úgy pörgött mint egy motor.
A kupacba hordott cuccaimra lestem. Még inkább elfásultam, majd erőt vettem magamon. Felálltam és határozottan elindultam a nappaliba, ahol a menyasszonyom ült. Meg kell vele ezt beszélnem, nem hagyhatom csak úgy itt, nem bírná elviselni.
- Catherine? - kérdeztem, mikor beértem a szobába.
- Igen, drágám? - nézett fel a könyvéből, amit éppen olvasott. Nagyon szeretett olvasni, még ha jól emlékszem azt a könyvet én vettem neki nem rég. - Minden rendben? - ráncolta a homlokát. - Mintha valami miatt aggódnál?
- Beszélnünk kell! - mondtam ki, egyre inkább úgy éreztem, hogy egy gerinctelen alak vagyok és sose fog megbocsátani.

Április 1.!

Hello!

BOOOOOOLDOOOOOG ÁPRIIIILIIIS ELSEEEEJÉÉÉT!

Amely azt is jelenti, hogy mától kezdődik a szünet, remélem mindenki örül neki! :) Mert én nagyon, és ez azt is jelenti, hogy lesz időm írni is! Bízom benne, hogy várjátok! (De titeket is várlak, meg az írásotok ;) )

Annabeth98

Ui: Megkaptam a rendelt nyakláncaim ^^ kettő Dgm-es, így azokat felrakom.

Köszönöm a készítőnek!

Kicsit Másképp: 4. fejezet

Hello!

Hoztam egy új részt, ha már megígértem pár embernek.
Bízom benne, hogy tetszik!

Véleményeket szívesen várok!
Sőt remek lenne.
Ajánlások - Hátha valakinek más is megtetszik.
Szereplők - Egyre bővül, szeretném minél nagyobbá tenni, ha vannak dolgok, amiket kihagytam, akkor szóljatok.
Manga - Elkezdtem feltenni. (Mega program)
Anime - Ezt is próbálom bővíteni, remélem jók a linkek.
és stb. menüpontok...

Zene:
Mark Petrie - We Be Defenders

Jó olvasást! :)

Nyakamat mozgatva keltem fel. Sajgott mindenem a tegnapi harc miatt. Rá kellett jönnöm,  hogy én a többiekhez képest nulla vagyok. Sőt annál is kevesebb, sokkal, de sokkal több erejük van mint nekem. Úgyhogy eldöntöttem, hogy elkezdek fejlődni, ennek útja az lett, hogy napi szinten kezdtem edzeni. Reggeli futás, erősítő feladatok, majd egy partner, aki halálra ver. Még a leggyengébbel is csak döntő csatát tudtam vívni.
Kifulladásig gyakoroltam naponta, délután pedig ha időm engedte, akkor vagy pár ördögűzővel voltam, vagy a könyvtárban kuksoltam és olvastam. Nem csak fizikailag akartam fejlődni, hanem agyilag is. Tanulni könnyebb volt, tudtam nyelni a tudást.
Viszont a mai napig nem értem, hogy minek hivatott be a Mester, ha nem akart tőlem semmit. És, hogy őszinte legyek, nekem annyira nem tetszett ez a rendi élet, sőt néha a hócipőm tele volt.
A mai napos is így indult, pont megfürödtem, teljesen ki-voltam már a fáradtságtól. De azért az ablakom párkányára ültem kezemben egy könyvvel. Még láttam, ahogy kimegy valaki az udvarra, de nem is figyeltem oda. Kinyitottam a megjelölt oldalnál és már majdnem belemélyedtem a betűk egymás utáni soraiba...
*KOPP, KOPP* Ütögette valaki az ajtómat.

- Gyere! - morogtam, nem repestem, hogy megzavartak.
Egy fehér köpenyes ifjonc lépett be. Hatalmas nagy szemüveglencséi eltakarták a szemét. Barna haját egy fejhallgató fogta hátra, nehogy a szemébe lógott.
- Mi az? - tettem fel a kérdést.
- Öhmm... Elnézést, csak hívatják Önt!
 - Mégis ki? - szaladt fel a szemöldököm. Mostanság sokszor beszélgetek Komuival, meg további vezetőkkel. De hívatni még senki se hívatott.

Novella: Elizabeth egy percesben

Hello!

Tudom, ígértem, hogy hozom a folytatásokat, de mikor megláttam, hogy novellából van egy, akkor megesett rajta a szívem, olyan egyedüli...
De hamar hozom azért azoknak is a részeit...
Ettől függetlenül, remélem tetszeni fog ez a rész is!

zene:
Uplifting Music - Aurora

Jó olvasást! :)

Hamar felkeltem aznap. Nem is tudom mitől, de úgy éreztem, hogy ez egy fontos nap lesz. Kinyitottam a zsalukat és a napfény elárasztotta a szobámat.
- Oh, de gyönyörű reggel... - jegyeztem meg.
- Hát igen, főképp, hogy felébresztettél. - jegyezte meg egy álmos hang. Rögvest az irányába fordultam.

- Bocsánat. - néztem a földre, kicsit szégyelltem magamat, hogy nem gondoltam senki másra.
- Nem gond, drágám! - kelt fel az ágyból az én drága férjem, Cashel. Bágyadtan odasétált mellém és nyomot egy "jó reggelt" csókot a számra. Mosolyogva néztem rá, látszott, hogy álmos, de ő is vigyorgott. Barna haját megvilágította a beömlő fény, kedves árnyékot rajzolt az arcára.
- Na, de hol is a reggeli? - tette fel a kérdést.
- Hát... - húztam el a számat.
- Azt ne mond, hogy nincsen? - vicceskedett, majd magához húzott és megcsiklandozott.
- Jajj ne! - nevettem fel és próbáltam kimászni a karjaiból, de egyre inkább magához ölelt, ami amúgy remek érzés volt, sőt, imádtam, hogy ilyen játékos velem.
- Akkor menjünk reggelizni! - borzolt bele a hajamba és mindketten felkaptunk egy hálóköpenyt és papucsot. Úgy caplattunk ki a konyhába. Azonnal odaálltam a pulthoz, hogy összedobjak valamit.

A Noé család titka: 2. fejezet

Hello!

Itt a következő része Miyakótól. Bízunk benne, hogy tetszik nektek!

Szívesen várok még történeteket másoktól is!

Jó olvasást! :)

Este 19:oo óra Párizs, a Fekete Rend Főhadiszállása. Odakint szakadt az eső. Allen a társalgóban ült a Feleségével, Yukival, és 3 gyerekükkel Manával, Yukinával, és Sarával. Amikor valaki belépett hozzájuk. 

Az új ördögűző társuk volt az Tasukikó, aki 1 hónappal ezelőtt csatlakozott hozzájuk.

- Bocsánat, hogy zavarok, de komolyan kell beszélnem mindkettőtökkel.

- Gyere be nyugodtan.

- Gyerekek lefekvés mindenkinek.

- Igen, mama.

- Jó éjt puszi anyának, és apának. Allen, és Yuki mind hármójukat megpuszilták. A gyerekek elmentek lefeküdni.

- Elmondom nektek a teljes igazságot a családunkról.

- Tessék?

- Tasuki apja Near.

- Micsoda? Ez most komoly? Az apósom öccse? De hát az a gazember nem való család apának. Ilyen nincs! Hogy állhattál össze pont vele?

- Ne haragudj Allen, drágám.

- Semmi baj, angyalom.

- Igen, amikor megláttam azt a kislányt nekem is feltűnt, hogy nagyon hasonlít a bácsikámra.

- Allen kun te gyanítottad?

-Igen. Te is? - Yuki némán bólintott.

A Noé család titka: 1. fejezet

Hello!

Új részt hoztam, egy új szerzőtől!
Olvassátok el, érdemes.
Bízom benne és a szerző is, hogy tetszeni fog.
Végre nem csak a jókról lesz szó!

Jó olvasást! :)

Egy magas sovány testalkatú 26 éves fiatalember ült a szobájában, maga elé meredve.
Elmélyedt az emlékeiben. Kopogtak. Egy kék hajú szürke szemű lány állt az ajtóban.
- Bejöhetek? - Kérdezte.
- Gyere. Gyere egyetlenem. Te vagy az egyetlen, aki megmaradt nekem az életben. 
- Ne mondj ilyet, van még más valaki is, a fiúnk.
- Igen, a fiúnk, ha megtudja, meg fog gyűlölni mindkettőnket. Van egy olyan érzésem, hogy már tudja, hamarosan eljön, és megszabadít minket. Szeretlek Road.

- Én is téged, Mana tudod nagyon jól. Szeretlek, mindig is szerettelek.
Újra kopogtak.
- Ó micsoda meglepetés, együtt találom a szerelmeseket.
- Pofád lapos öcsém. - Behúzott neki egyet pont a szeme közé.
- Mana, neked elment az eszed? Mi ütött beléd? Fejezd be!
- Éppen ellenkezőleg, Near D Canbble. 35 év után most kezd megjönni az eszem.
- Fejezzétek be! Nem látjátok, hogy a kettőtök vitája tönkre tette a családunkat. 

Kicsit másképp: 3. fejezet

Hello!

Itt a harmadik rész is, remélem tetszettek az eddigiek.
Szívesen várom a ti írásaitokat is.
Menüpontok pedig frissültek :)

zene:
John Dreamer - Becoming A Legend

Jó olvasást! :)

- Én Julia vagyok! - mutatkoztam be.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - pattant fel a Lenalee névre hallgató személy. - Végre egy újabb lány. - mosolyogva ölelt meg.
- Tényleg iker innocence vagy? - kérdezte meg váratlanul. Azonnal Lavira néztem, aki elkapta a tekintetét. Jó tudni, hogy a hírek ilyen gyorsan terjednek.
- Hát, úgy tűnik. - túrtam bele a hajamba.
- Sose láttak ilyet! - mondta Allen. - Mutasd meg! - lelkendezett.
Előremutattam a kezeimet, mindkettő kéz fején egy-egy kereszt világított, a bőr körülötte érdes volt és sötétebb.
- Enyém is hasonló! - kapta elő bal karját Allen is és az enyém mellé tette. Tényleg hasonlított, csak neki a bőre simább volt, és fekete, mintha beletetoválták volna.
Így ismerkedtem meg velük. Ami hihetetlen volt, hogy nagyon felszabadultan társalogtunk, mint kiderült nem is ez volt a Rend, hanem régen egy torony, de támadások miatt ide költöztünk. Mint kiderült, hogy Miranda az időt tudja irányítani, és észrevettem, hogy eléggé feszeng közöttünk, próbáltam vele beszélgetni, de csak dadogott.
- Neked is nehéz életed volt. - jegyezte meg.
- Ne aggódj! Te se vagy kivétel. - nyugtattam meg, mikor én is belemerültem életem ecsetelésébe, persze ők is meséltek valamelyest. - Nem könnyű az élet, de szerintem minél inkább próbáljuk kihasználni és inkább éljünk a jelennek. Ne is foglalkozz ezzel. - kortyoltam bele a poharamba. Fuh, tényleg. Az ebéd, mind az öt ujjamat meg is nyalhattam volna, egyszerűen fantasztikus volt. Jerry tényleg jól főz, és nagy mennyiségben, úgyhogy régóta először laktam igazán jól.

Látnom kell: Prológus

Hello!

Na megnyitja kapuit egy újabb sztori, kicsit hosszabb lesz, de nem annyira, mint a Kicsit Másképp
Bízom benne, hogy tetszeni fog! :)

A menüpontokat ajánlom, mert lettek újak. Most már lehet Online olvasni és megnézni a DGM mangát. Rólunk is több információt ismerhetsz meg és a szereplők leírása is készülődik már, remélhetőleg mindegyik bővül szépen lassan :)

Jó olvasást! :)

*Bumm* Dörrent egyet az ajtó, összeszorult szívvel lestem arra. Egy nagy köpcös alak indult meg felém, bajszát megpödörve, mereven nézett le rám. Őszes haja már hulló félben tarkította a fejét. Mellényt viselt inggel, kezében egy nagy adag papírt tartott.
- Mégis mi ez, Mr. Chacely? - fröcsögött felém és a papírkupacot leejtette az asztalomra. - Önnek ez a cikk? Mégis mi ez? Milyen legenda? - kérdések csak úgy zúdultak, persze sejtettem előre, de akkor se tudtam mit kezdeni, muszáj volt leírnom.
- Elnézést, Uram! - próbáltam szabadkozni.
- Nem fogjuk leadni! Írjon holnapra újat! - parancsolta, majd füstölögve elvonult. Tényleg szinte már látványosan füstölgött, remélem egyszer lángra is gyullad.
Ezzel a szájízzel távozta ma az irodából, utam hazafelé nem volt hosszú. Vagyis nem lett volna hosszú, hisz egy kődobásnyira lakom. De megremegett a föld.
Megdermedve néztem körbe, hiszen itt sose remegett a föld. Mégis mi ez? De nem hagyta abba, egyre inkább remegett, a körülöttem lévő emberek is sustorogni kezdtek és egyre inkább siettek biztonságos helyre. Én meg, az idióta, csak álltam az utca közepén.
*BUMM* Robbant egy ház mellettem és azonnal a földre feküdtem. Darabok zúdultak le, és ömlött ki a füst. Sikítás töltötte be a teret, fölpillantottam, de csak egy árnyat láttam, majd élesen villódzottak a fények. Újabb robbanások következtek.

Kicsit Másképp: 2. fejezet

Hello!

Itt a következő is!
Remélem tetszik a történet, visszajelzéseket szívesen várok!

Hogy vagytok? Remélem jól, én kicsit fáradtan a sok suli miatt...

Zene:
Musician - D.Gray-man (14th song)
Abszolút ismerőst hoztam, szerintem még mindig nagyon szép, nekem nagyon tetszik! Nektek?

Jó olvasást! :)

- Azt hiszem itt az ideje, hogy meglátogassuk Hevlaskát! - jelentette ki Komui, mikor visszafelé tartottunk az irodájába. Cross már útközben eltűnt, de Allen és Lavi örömmel mutatták meg a Rendet, nagyon segítőkészek voltak. Meg így néha tudtam Allennel szót váltani is.
- Kit? - húztam össze a szememet.
- Oh, semmi, semmi. - mosolygott Komui. De inkább rossz érzés fogott el, túl bájosan feszítette a száját. - Na, menjünk! - húzott magával. Folyosókon haladtunk át, míg egy tágas térre nem értünk. Középen egy fura lény ágaskodott ki. Ilyet nem is láttam még, azonnal földbegyökerezett a lábam.
- Mi ez? - szörnyülködtem. Egy fehér áttetsző valamit láttam. Szemei a hajával voltak letakarva és azt használta kezeknek is. Hasán pikkelyszerű valamik feküdtek és az egész teste fénylett valamitől, pedig nem is világította meg semmi sem.
- Ő Hevlaska, egy ördögűző. - magyarázta meg Lavi.
- Aha... - nyögtem ki.
- És az innocencéket őrzi, attól is világít. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Elkezdtek noszogatni, úgyhogy elé sétáltam nagyon, de nagyon lassan. Egy korlát "őrizte", vagyis vette körbe, úgyhogy rögtön megszorítottam, hogy legalább valami valószerűt fogjak. A többiek nyugodtan nézték.
- Hevlaska! - üdvözölte Komui mosolyogva. - Új tagunk van!
- Örvendek néktek! - hangja rémisztően fátyolos volt, megborzongtam tőle. - Gyere! - nyújtotta felém csápjait.

Novella: Madarao Shevája

Hello!

Úgy gondoltam, hogy ne csak egy sztori fusson, így indítok rövidebbeket, hosszabbakat egyaránt. Ez az első, mely csak egy egyszeri sztori lesz.

Viszont továbbra is áll, hogy nyugodtan küldhettek be fanfictiont. Vagy arra gondoltam, hogy írhattok egy nevet és egy témát, én pedig írok hozzá!

Bízom benne, hogy tetszeni fog!

Zene:
Uplifting Music - Legends Of Time

Jó olvasást! :)

Újabb kín áramlott végig bennem. Nem is emlékszem, hogy mióta voltam a teremben, feküdtem az asztalon. Csak a kínra emlékszem, mely fullánkjait minden részembe beleszúrta és rángatott vele engemet is. Rázkódtam, ordítottam a fájdalomtól. Hangom betöltötte a teret, elnyomva a berregést, a sok műszert, melyet rám kapcsoltak. Csak a hangom visszhangzott, de én még azt se éreztem, már semmit se. Se hang, se kép. Minden egybefolyt, csak a rémisztő kín, fájdalom. Nem tudom, hogy mióta. Talán napok, talán hónapok vagy rémületemre évek teltek el... Gondolataim, mint az olvadt jég lassan csordogáltak, gyűltek össze, de nem rajzolódott ki semmi. Végül egy kérdés bukkant a felszínre vajon a többiek, hogy vannak, hogy viselik? Tokusa vagy Tewaku, akár Kiredori vagy Gousi? Hogy ők kik? Emlékszem, még velük tengődtem az utcákon. Napról napra éltünk, épphogy nem haltunk meg az éhségbe, vagy a szomjúságban. Borzasztó volt, nem bírtam elviselni, próbáltam, de csak a többiekkel voltam képes. Együtt bátrak, erősek voltunk. De egy nap jött egy férfi és kedvességének engedve eljöttünk. Hálásak voltunk, hogy nem kell az utcán ácsorognunk a hidegbe, végre ágy, étel került elénk. Meg tudtunk fürdeni. Rendkívül sok köszönömöt mondtunk a férfinak. Csakhogy amikor már hozzászoktunk az új életünkhöz és bőségünkhöz, akkor kellett megfizetnünk az árát. Nem is sejtettük, hogy milyen ár is lesz. Csak annyit mondtak, hogy egy program, mellyel a Fekete Rendet fogjuk támogatni és ha annyira fontos az életünk, akkor segítünk nekik. No, persze azonnal igent mondtunk. Be is vittek minket egy terembe, pár hétig csak vizsgálatokra jártunk, semmi se történt. Megnyugodtunk, hogy úgy igazán semmi veszélyes se folyik. Képzelgéseink így haladtak tovább, fel se merült bennünk, hogy bántanának, vagy hasonló. Miért is? Mit tettünk ellenük?