Kicsit másképp: 3. fejezet

Hello!

Itt a harmadik rész is, remélem tetszettek az eddigiek.
Szívesen várom a ti írásaitokat is.
Menüpontok pedig frissültek :)

zene:
John Dreamer - Becoming A Legend

Jó olvasást! :)

- Én Julia vagyok! - mutatkoztam be.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - pattant fel a Lenalee névre hallgató személy. - Végre egy újabb lány. - mosolyogva ölelt meg.
- Tényleg iker innocence vagy? - kérdezte meg váratlanul. Azonnal Lavira néztem, aki elkapta a tekintetét. Jó tudni, hogy a hírek ilyen gyorsan terjednek.
- Hát, úgy tűnik. - túrtam bele a hajamba.
- Sose láttak ilyet! - mondta Allen. - Mutasd meg! - lelkendezett.
Előremutattam a kezeimet, mindkettő kéz fején egy-egy kereszt világított, a bőr körülötte érdes volt és sötétebb.
- Enyém is hasonló! - kapta elő bal karját Allen is és az enyém mellé tette. Tényleg hasonlított, csak neki a bőre simább volt, és fekete, mintha beletetoválták volna.
Így ismerkedtem meg velük. Ami hihetetlen volt, hogy nagyon felszabadultan társalogtunk, mint kiderült nem is ez volt a Rend, hanem régen egy torony, de támadások miatt ide költöztünk. Mint kiderült, hogy Miranda az időt tudja irányítani, és észrevettem, hogy eléggé feszeng közöttünk, próbáltam vele beszélgetni, de csak dadogott.
- Neked is nehéz életed volt. - jegyezte meg.
- Ne aggódj! Te se vagy kivétel. - nyugtattam meg, mikor én is belemerültem életem ecsetelésébe, persze ők is meséltek valamelyest. - Nem könnyű az élet, de szerintem minél inkább próbáljuk kihasználni és inkább éljünk a jelennek. Ne is foglalkozz ezzel. - kortyoltam bele a poharamba. Fuh, tényleg. Az ebéd, mind az öt ujjamat meg is nyalhattam volna, egyszerűen fantasztikus volt. Jerry tényleg jól főz, és nagy mennyiségben, úgyhogy régóta először laktam igazán jól.



- Na, gyere! Mutasd meg mit is tudsz! - hívogattak én pedig mentem utánuk. Elslattyogtunk a kiképző terembe, vagy edző terembe. Páran lézengtek ottan. Nagy volt, hatalmas belmagassággal, minden saroknak meg volt a maga funkciója, valamelyik erősító, másikba bábuk voltak, de nem is ez a lényeg, hanem a közepén lévő nagy hely, ahol lehetett "párbajozni".
- Kivel kezdjek? - néztem rájuk.
- Velem! - lépett elő Lavi.
- Megint? - grimaszoltam egyet.
- Akkor velem! - lépett ki Lenalee és beállt a helyére. Én is a megfelelő pontra lépdeltem, közbe levettem a felesleges kabátot és sálat. Szembefordultunk egymással. Izmaim megfeszültek és vártam, hogy támadjon. Farkasszemet néztünk, próbált belém látni, de csak elvigyorodtam, majd szaladni kezdtem, egy ugrással rövidítettem le a távot, majd egy jobb felső ütéssel indítottam, egyszerűen védte, és el is kezdődött a küzdelmünk. Kezdtünk belemelegedni, verhetetlennek tűnt és gyorsnak.
- Ahh. - köhögtem fel, mikor hasba vágott erősen. Az első pontja meg is volt, most nekem kellett volna szereznem, de képtelen voltam, egyre inkább fáradtam és megint elkezdett vérezni a kezem. Ütések sorozata verődött rám, nem voltam rest, de egyre inkább hárítanom kellett. Kezdtem alul maradni, nem láttam más választás.
- Aktiválás! - kiáltottam el magam, majd tűz szökött ki a kezemből. Körbeölelve a lányt, viszont ő is aktivált és kiugrott. Innentől kezdve a harc más mederbe folyt, próbáltam elkapni, de mindig kiszaladt, ennek köszönhetően viszont nem tudott megtámadni sem, aminek örültem. 
*Bumm* Estem neki a falnak és lába lendült felém, de elkaptam és azonnal tűzzel vettem körbe, megperzseltem, mindazonáltal sebesen eltávolodott. Macska-egér harcot vívtunk egymással, nem volt meg a győztes. Egyre több ember kezdte figyelni a produkciónak, sokan összesustorogtak. Még a Mester is megjelent, meg még egy őszes alak, az is kapitányi egyenruhát viselt. Belépett Kanda is egy kopasz magas alakkal, akit persze nem ismertem, noha lehet, hogy már láttam. Sajnos a memóriám eléggé rövid.
- A fene essen beléd! - szorítottam össze a fogaimat. Megfeszítettem az izmaimat. - Maximum! - kiáltottam, a tűz csak úgy robbant és ömlött körbe a terembe, egyenesen Lenalee felé. Aki el is tűnt a szemem elől. Örömmel nyugtáztam, hogy elnyelte a tűz és a meleg, így az aktiválást abbahagytam. Nem kellett volna, egy összeperzselt lány rohant felém. Erős csapást éreztem, majd elsötétült minden.