Az Elveszett Igazság - 3. Fejezet

Sziasztok! ^^

Megérkezett a 3. fejezet. Remélem tetszeni fog! :) 

Jó olvasást!

xx. Leah Walker

Otthon és család...

  Egy kedves kis családi háznál vagyunk. Ott vannak a szülők és két gyermek, egy fiú és egy lány. A fiú 12, a lány 9 éves, de a korkülönbség ellenére is tökéletes a kapcsolatuk. A szüleik büszkék rájuk, hogy nem bántják egymást, hanem helyette kimutatják a szeretetüket. 

- Elkapsz Leah? - kacag a kisfiú édes hangon, majd futni kezd, amikor a kicsi lányka elindul felé.
A két gyermek kacarászva kergetőzik, s ekkor egy sötét alak jelenik meg az erdőben. Arany szemei villognak, homlokán a keresztek olyan hatást adnak neki, mintha varrásnyomok lennének.
 Vajon ki Ő? - gondolkozik az apa, miközben a férfi közelít hozzájuk. A két kicsi az édesanyjuk mögé rejtőzik, mivel mindketten félnek.

- Jó napot! - köszön az idegen.
- Adjon Isten! - üdvözli őt az édesapa.
- Tyki Mikk vagyok és azért jöttem, hogy elvigyem a két rosszcsontot egy jobb helyre - magyaráz nyugodtan a férfi.
Az édesanya kétségbeesett pillantással kémleli a férjét és az idegent, miközben szorosan öleli magához a gyermekeket.
- Nem! Menjen innen! - kiabál rá az ijedt édesapa Tykire.
- Ha nem adják őket ide, elveszem magamtól! - mondja a Noé, majd támadásba lendül.
- Menjetek a házba! - löki meg gyermekeit az anya. A két kicsi beszalad az otthonukba és jobb hely híján a szekrénybe rejtőznek el. Az idősebb fél szorosan magához öleli a húgát, akinek csendesen folynak le könnycseppek az arcán, miközben reszket, mint a nyárfalevél.
- Maradj itt - suttogja a kis srác és kiugrik a szekrényből, s annak ajtaját rácsukja Leahra.

A Halál Élete: Prológus

Hellobello!

Új részt hoztam, egy új történethez. Remélem tetszeni fog, az ötlete most a busz úton pattant ki...

De ettől függetlenül, még felcsigázta a fantáziámat. Bízom benne, hogy tetszeni fog és várni fogjátok a folytatást.

A szereplők közé be is helyezem nemsokára :)

Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

"Komui Igazgató!"

Szeretném közölni Önnel, hogy Ms. Bloodestwar felébredt. Már régebben... De abban a hitben éltem, hogy reménytelen eset. Viszont azóta eltel idő alatt, rengeteget változott és fejlődött. Nem tudok ebben pontos információkat adni, de gyenge. Az ártatlansága gyenge... Mivel itt már mindent megtettünk érte, úgy gondolom, hogy térjen vissza, már el is indult Önökhöz, pár napon belül meg is érkezhet. Ő is újra akarja látni a Központot, de ne várjon kedvességet... Javaslom, hogy amint visszatért fokozzák le egyszerű ördögűzővé és egy kapitány vállalja el, mint tanonc. Rengeteg minden van benne, Ön is jól tudja! Még emlékszik, hogy ki ő és milyen fontos is lehet...

Tisztelettel: Svájci Intézmény igazgatója"

Komui az íróasztalnál ült, rökönyödve olvasta a levelet. Amint a végére jutott, már pattant is fel az asztaltól, az ajtóhoz rohant és szinte fel is tépte. Végig suhant a folyosókon. Jól tudta, hogy a kapitányok pont ülést tartanak. Amint az ajtóhoz ért az őröket elhessegette és idegesen kopogott. De mire bármi is kihallatszott volna, már nyitott is be.
6 szempárral találta szembe magát. A négy kapitány és Leveierre felügyelő ült benn. Mérgesen Komuira lestek, hogy miért is zavarta meg őket.

- Igen, igazgató? - mosolygott savanyúan a felügyelő. Szinte rosszul lett tőle az ember. Merev arca volt, kis hitler bajusszal és hátranyalt fekete hajjal, elegáns ruhában feszített, elütött a kapitányi egyenruháktól.
- Elnézést, de ez nagyon fontos... - lihegte Komui.
- Nem hinném.. - kezdett bele a felügyelő.
- De igen! - csattant Komui hangja. Ideges volt, és csak még idegesebb lett ettől a lekezelő stílustól. Azonnal előkapta a levelet és hangosan elkezdte olvasni. A morgás abbamaradt és metsző némaság vette át a helyét. Mire befejezte a levelet, addigra komor tekintet várta. Mindenki jól tudta, hogy mit jelent ez.

Látnom Kell: 3. Fejezet

Hello!

Hoztam meg a következő részt! Remélem tetszik, véleményeket várok!
(Joker köszönöm a sok kommentet, ha lesz időm, válaszolok mindegyikre!)
Várom írásaitokat is és menüpontok bővülnek! :)

Jó olvasást! :)

by: Annabeth98

Kóborolni az utcán és keresni egy olyan dolgot, amit magad se tudsz megfogalmazni? Pont így éreztem magamat. Volt egy reménysugár, de nem több, ez csak a kitartásomtól függ és az érzéseimtől...
Kutakodtam. Fekete Rend, mihez lehet köze, miért tud róla egy szerzetes? Miért harcoltak fém szörnyetegek ellen? Mi ez az egész? A könyvtár jó barátom volt és egy idő után találtam is róla néhány cikket.
Amiket megtudtam: A Fekete Rend egy olyan közösség, szervezet, mely valami gonosz ellen van... A gonosz valami gróf, ami emberi lelkeket alakít gyilkos gépezetekké. ( ez dajkamese, biztos nem, de azért feltételezzük azt, hogy elhiszem.). Elhelyezkedéséről semmit se írtak, csak, hogy egy nagy fekete torony... Már így is többet tudtam, mint gondoltam, úgyhogy örömmel indultam újra neki. Megint kérdezősködtem egy rakat embernél, hogy mi van. De továbbra se tudtak semmit se, miért is tudnának? Csak a remény égett bennem, hogy hátha valaki egyszer csak azt mondja: "oh, igen ismerem, az a nagy épület ott...".
Délutánra járhatott, mikor éppen egy parkban ültem, kicsit kell pihenni, noha úgyis én diktálom magamnak a tempót. Na, de értitek.

Az Elveszett Igazság - 2. fejezet

Látogatás Hevlaskánál

   Leah reggel amikor kinyitotta a szemeit először bántotta őket az erős fény, így gyorsan vissza is csukta. Ezzel együtt előjöttek a tegnap esti emlékei, amint a vörös hajú fiú addig ölelte, amíg el nem aludt.
Az első gondolata ezek után az az volt, hogy ez mennyire kínos. Most biztosan mindenki hülyének nézi, ez nem lehet igaz! Mar az első estén bolondot csinál magából!
A második gondolata az a fiúval kapcsolatos volt... még mindig érezte a testéből áradó meleget és a férfias illatát... meg kell neki köszönni azt, hogy megvigasztalta! Igen, ezt kell tennie.          
Villámgyorsan pattant fel az ágyból, hogy megkeresse a vöröskét, de nem mert kimenni, mert félt attól, hogy mások mit gondolnak róla.
Fel-alá járkált a helyiségben, s ez így ment egy darabig, majd felvette az odakészített kabátot, összekötötte a haját, majd kiment a szobából.
Jobban megfigyelte a helyet. Kékes-szürkés sötét falak voltak és ugyan olyan ajtók. Nehezen lehet itt megtalálni a dolgokat, de mégis mindenkinek ment. Sétálgatott a folyosókon, de nem tudta, hogy merre kell mennie. Keresett egy olyan helyet, ahol ehet valamit, mert nagyon éhes volt, hiszen azóta nem evett, amióta ideértek.

Kicsit Másképp: 6. fejezet

Hello!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszik és érdekes lett!
Véleményeket szívesen várok, akár meleget, akár hideget!
Igyekszem a menüpontokat is szerkeszteni, de végre elkészült a Képek rész is valamelyest, noha az mindig bővülni fog. A mangát és az animét is próbálom rakni, ahogy időm engedi!
Ha vannak ötletek, szívesen várom, ha pedig támadt egy fiction ötlet, akkor azt küldjétek és már rakom is ki!

Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

Már a vonaton ültünk visszafelé. Nehéz út volt, és az agyam csak a Noén pörgött... Egyszerűen elborzadtam. Éreztem, hogy szorongat, a gondolat, hogy mindenen át tud hatolni... Csoda, hogy nem ölte meg Laviékat, noha mindannyian borzalmas állapotban voltunk. A csata után rögtön egy lepukkant házba vittem őket és amennyire tőlem telt, elláttam a sérüléseiket, de nem volt elég anyag... Mikor kicsivel jobban lettek, akkor eldöntöttük, hogy visszajövünk, mivel az akumák és a Noék se jöttek vissza. Az emberek, már akik életbe maradtak, hazatértek rendes otthonaikba, nekünk pedig ezer hálát mormoltak.
Alig vártam, hogy biztonságba legyünk, habár már sehol se éreztem ezt. Vágytam vissza a régi életemben, inkább pincérkedtem volna... Bár lehet, hogy mégse, de ez eléggé kiakasztott. Mintha sokkot kaptam volna, mindentől félni kezdtem és mindenben a rosszat éreztem. Visszagondoltam, ahogy a tarkóm bizseregni kezdett a Noé jöttén. Ilyen még sose volt, persze egy hatodik érzékem van, melytől tudom, ha démon jön, de ez más volt. Megtapogattam a tetoválást, de a bőröm sima volt. Sóhajtottam csak egyet. Kinéztem az ablakon és az elsuhanó tájat figyeltem. Fák, erdők, mezők, tavak, megint fák, megint mezők és satöbbi. Unalmassá vált egy idő után.

Az Elveszett Igazság - 1. Fejezet

Sziasztok! :)

Itt az 1. fejezet, ami még nem igazán érdekes, de igyekszem jobbá tenni. ^^

Jó olvasást. :)

xx. Leah Walker

Az álarc mögött

- Hé, Leah gyakorol! - súgta oda a fiúknak Lenalee.

Allen, Crowley és Lavi   ugyanarra gondoltak; meg kell lesniük a lány képességeit, viszont Kandát egyáltalán nem érdekelte, talán csak egy kicsit.

- Van olyan hely, ahol...? - kezdett bele Allen. 

- Ahol meg tudjuk nézni? Persze, hogy van - kuncogott Lenalee, habár tudta, hogy ebből baj is lehet.

- Menjünk! Én tegnap lemaradtam róla! - mondta kissé sem férfiasan Crowley. 

- Nyugodjatok már le! - mondta Kanda - Szerintem nem kellene meglesni, tudjátok ti, hogy mekkora baj lehet belőle!? 

- Szerintem mindenki tisztában van vele, Yuu! - kacsintott nevetve társára Lavi. Borzasztóan kíváncsi volt az új lányra.

Mindannyian felálltak, még Kanda is. Lenalee vezetésével elértek egy lépcsőhöz, amíg sétáltak felfelé Lavi és Allen vidáman meséltek Crowleynak az új lányról - már amennyit tudtak róla. Kanda csak magában gondolkozott rajta, hisz' senki sem tudhatja meg, hogy érdekli őt Leah.

- Itt is vagyunk. Maradjatok csendben! - súgta Lenalee kedvesen útitársainak, akik erre abbahagyták a sutyorgást.

A sötét sarkantyúk tulajdonosa kinyitott egy ablakot, amin mind az öten kiláttak a harctérre, ahol az új lány éppen elhajolt egy-egy lángcsóva elől. 

- Mi lesz már? Harcolj is, ne csak menekülj! - kiabált oda neki az egyik mester, akit nem lehetett kivenni kicsoda.                 

- De...nem... tudok...semmit - a szőke lány minden szónál egy nyilat lőtt ki ezzel eltalálva a sorba állított céltáblák közepét, sőt még keresztül is lőtt rajtuk.

A mester továbbra is lőtte a tanuló lányra a lángokat, mire Leah felordított és kezét felemelve használta az erejét. Azt az erőt, ami senkinek sem adatik meg, azt az erőt, amely roppant veszélyes és különleges. Kezét mozgatva kezdte irányítani a mestert, majd leengedte végtagját, hogy abba maradjon a kín, amit okozott a férfinak.

- Ez... - akadt el Kanda szava.

- Tudja irányítani a vért az emberek testében - szólalt meg mögöttük egy hang.

- Komui mi csak...- kezdett magyarázkodásba Lenalee. 

- Semmi baj, a helyetekben én is kíváncsi lettem volna - mosolygott Komui. Teljesen megértette az ördögűző testvérét, s annak barátait. 

- Ilyen különleges erőt még sohasem láttam - mondta Lavi. Komui éppen meg akart szólalni, amikor mindannyian összerándultak a kíntól. Sorban kilebegtek az ablakon és mind Leah előtt állva kötöttek ki.

- Hát Önök? - kérdezte kissé komoran a szőke lány, amint elengedte a többieket. 

- Ne haragudj Leah, csak meg akartunk nézni edzés közben - mondta Allen. 

- Nem gond, én kérek elnézést azért, hogy használtam rajtatok a véridomítást... nem lett volna szabad. 

Mindenki kedvesen mosolygott a lányra, két embert kivéve: Kanda -mint tudjuk ő senkire sem mosolyog - és Lenalee -kinek egyáltalán nem volt szimpatikus az új lány - álltak ott csendesen, miközben a többi ember faggatta Leaht minden butaságról.

- Gyerekek, kérlek titeket most hagyjátok magára Miss.Evans-t, nincs ínyére az, hogy ennyien körülveszik - intette csendre Cross tábornok a kérdezősködőket.

Leah bólintott, majd csendben, lehajtott fejjel elment a többiek mellett. Meg sem állt a saját kis szobájáig, amibe azután elvonult és az ágyon összekuporodva engedte ki magából a könnyeket. Erről senki sem tudott, s az önbizalom  hiányos lány szerint senkit sem érdekelt, hogy mik kavarognak benne. Látta meghalni a saját bátyját, szüleit és még a barátait is. Egy dolgot viszont nem értett; Őt miért nem ölte meg az a Noé? Miért engedte tovább élni? És a testvére halála után miért kapta meg az erejét?
Túl sok volt a 'Miért?' kérdés, amikre nem tudott önmaga válaszolni. Segítséget kellene kérnie, de képtelen rá. Nyolc éve nincs vele senki, teljesen egyedül küzdött, viszont a magában tomboló harcot nem tudja legyőzni, soha.
Zokogva csapott bele a falba, aminek nagy dörömbölését mindenki meghallotta, így jó páran az újonc szobája felé futottak. Köztük Lenalee, Allen, Lavi, Crory és Kanda is.
- Kisasszony, minden rendben? - kopogott az ajtón Komui, de nem hallott mást csak keserves zokogást.
- Ez lenne a kemény, komor álarc mögött? Egy összetört lány? - gondolta a férfi.
- Kérlek Leah válaszolj! - kiabált a mestere - Ha nem felelsz bemegyünk!
Vártak, semmi. Komui megkérte Kandát, hogy törje be az ajtót, ki ezt meg is tette. Amint az ajtó kidőlt előttük a fehér fény megütötte a szemüket.
- Hát az meg...? - gondolkozott Lenalee.
Leah magát emésztette belülről, marcangolta a belsejét minden egyes szóval, amit gondolatban mondott. Gyűlölte magát, úgy gondolta nem a szeretteinek kellett volna meghalnia, hanem neki. Miért nem tudta őket megvédeni? Túl gyenge és senki sem szereti Őt...
- Lavi mire készülsz? - fogta meg az éppen elinduló fiú csuklóját Allen.
- Nem hagyhatjuk, hogy ilyen állapotba legyen, hiszen már ő is a bajtársunk... segíteni fogok neki! - mondta határozottan a vörös, majd kirántva kezét barátja fogva tartó szorításából Leah mellé ült az ágyra, s se szó, se beszéd magához húzta és átölelte. Ennek következtében az erős fény abbamaradt és már csak a szőke lány zokogását lehetett hallani:
- Annyira.... fáj! - nyögte ki nehezen, miközben még jobban Lavi ölelő karjaiba bújt.
- De hiszen Ő egy idegen! Miért érzem magam nyugodtabbnak? Miért érzem úgy, hogy bízhatok benne? Egyáltalán ki ő? - gondolta magában. Újabb kérdések, amikre nem tud választ adni.
- Nyugodj meg, Leah. Semmi baj... - csitítgatta szorosan ölelve a fiú a síró újoncot. Így érezte helyesnek, tudta, hogy ezt kell tennie.
A többi ember, aki a szobában volt csodálkozva nézte a történéseket, majd lassan mindenki kiszállingózott a helyiségből, így csak Lavi és Leah maradtak ott. A lány sírása is abbamaradt, helyét felvette a halk szuszogás, mely' azt jelezte, hogy elaludt. Amikor ezt a fiú észrevette óvatosan az ágyra fektette a lányt, majd kiosont a szobából.
- Vajon mi történhetett vele? Miket kellett átélnie? - ezen gondolkozott saját ágyában fekve, majd elnyomta az álom.

Látnom kell: 2. fejezet

Hello!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszik, próbálom jobbá tenni!
Véleményeket szívesen várok! :)
És remélem tetszik az új írónk is!
Menüpontok! ;) Igyekszem bővíteni őket!

zene: Guns N' Roses - Sweet Child O' Mine
Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

Az utcán sétáltam, egyik követ rugdostam a másik után. Hogy is mondjam? Eléggé le voltam törve... valahogy bármerre jártam, se tudtam meg semmit se. Zavart az egész... Olyannyira elveszettnek éreztem magam, eddig mindig mellettem volt a menyasszonyom, de most már ő se.
Besétáltam egy újabb könyvtárba, hátha találok bármit is. Főképp ezt szoktam csinálni esténként. Beugrok egy könyvtárba, néha még ott is alszok, fel se tűnik az embereknek. Nap közben pedig járom a kocsmákat és szállókat, hátha van róluk hír. Kérdezősködök amennyit tudok. Próbáltam bejutni az egyik magazinhoz is... De elküldtek, eléggé mérgesek voltak. Csak az a gáz, hogy én is újságíró vagyok. Tudnom kéne, hogy hogyan kutassak. De semmi nyomom sincs csak az emlékeim.
Leültem egy karosszékbe és elkezdtem gondolkodni.
Felidéztem az emléket, hogy bármi furcsa is a szemembe tűnt-e. Ruha, beszéd, cselekvés, egy elejtett tárgy. De semmi... Még annál is kevesebb.

Az Elveszett Igazság - Prológus

Sziasztok! :)

Én lennék az új szerkesztő. A nevem Leah Walker és nemrégen kezdtem el nézni a D.-Gray-mant... úgy kb. 4 napja. ^^ Eljutottam az 56. részig, szóval bocsánat előre is, ha lesz olyan dolog, amit nem tudok még. :)

Itt az első, több részes DGM történetem Prológusa, remélem tetszeni fog és felkelti az érdeklődéseteket! :)

Millió puszi, Leah Walker.

Komui összehívta a csapatot, mondván, hogy valami fontos közölni valója van. Mikor mindenki megérkezett csendre intette a kollégáit, kik a családtagjainak számítottak.
- Ma új ördögűző csatlakozik hozzánk.
- És ezt miért kell ilyen nagy felhajtással bejelenteni? -morgott Kanda.
- Mert Ő más... nagyon más... - magyarázott tovább a "főnök" -  a neve Leah Dorothy Evans. Habár Magyarországról érkezett, szülei mégis angolok voltak. Egy bátyja volt, akit megöltek Noé leszármazottai, így az ő ártatlanságát is Leah örökölte.
- Mi? Az hogy lehet? - kérdezte Lavi és Allen szinte egyszerre. Mindenkit érdekelt, hogy hogy történhetett ilyesmi.
- Ő alapjáraton egy íjász volt... de a bátyja nagyon különleges képességgel rendelkezett, amit majd megtudtok mi az. Arra kérlek titeket, hogy ne bánjatok Leahval rosszul, ugyanis nagy traumákon ment keresztül, teljesen egyedül.

Novella: A doboz megszerzése

Sziasztok!

Újabb novellát hoztam, mivel kicsit erőt kell gyűjtenem, hogy a többit folytassam. Amúgy lett egy írótársunk, remélem majd szívesen fogjátok megismerni. Szerintem jól és érdekesen ír!
Addig is én foglak boldogítani titeket! :D

Zene: Linkin Park - Numb

Jó olvasást! :) (kicsit elszakadok a mangától és csak a szereplőket tartom meg)

Újabb robbanás rázta meg az épületet. Tovább futok, hogy kijussak és segíteni tudjak a többieknek. Sajnos elcsesztem az időt a kapunál. Így persze, hogy nem fogok odaérni, akkor aztán hallgathatom, ahogy Kanda morog, és Allen pedig bizakodik. Megint nem sikerül... Akkor már kiugrok egy ablakon. Már harmadjára próbáltunk betörni, hogy megszerezzük azt a fárnya dobozt. Mi a franc lehet benne ennyire fontos?
- Végre, azt hittem sose fogsz ideérni Lavi! - jegyezte meg Allen kicsit cinikusan. Úgy tűnik megint eldurvult a helyzet, így már Allen is eldobta az optimizmusát. - Meghoztad?
- Igen! - suttogtam és ledobtam a hátamon lévő fekete sporttáskát, felcipzároztam és széthúztam.
- Azta! Bevásároltál. - jegyezte meg nevetve. A táskákban fegyverek sokaságai feküdtek. Volt rövid, hosszú, több táras, pár lövetű, fekete fényes, vagy szürke matt, robbanó fejes, nem robbanó fejes, bombák és még kisebb pengeéles kések. Felkaptam két stukkert pár tárral és már el is tűntem a sarkon. Az ellenfél bármennyire is fel volt készülve, mos is váratlanul érte őket. Kihajoltam és elkezdtem lövöldözni, kb. azt amit láttam, de erről nem kell senkinek se tudna.
- Lavi! Dobj egy tárat! - hallatszott Kanda hangja egy asztal mögül. Zsebembe nyúlva már hajítottam is neki. Intett egyet és nyomult is előre. Be kell vallanom, Kandának mindig is volt egy stílusa. Csak a feje után megy, ha úgy gondolja, hogy támadni kell, akkor támadni fog és addig abba nem hagyja míg az ellenfél meg nem hal, mivel nála nem kérdés az, hogy ő meg fog-e halni. Áh, dehogy! Tudjátok, ő ilyen örök életű ... 

Húsvét!

Hellobello!

Boldog Húsvétot Mindenkinek!
Igen, mostantól szeretném behozni, hogy nem csak fickek kerülnek ki, de hogy az olvasókkal is jobb kapcsolatom legyen ezért mindenfélét fogok hozni, valamikor képeket csak, mert elkezdek majd szerkeszteni is!
Remélem jól telik a mai napotok, nyuszitól mit kaptatok? Én csokit! ^^

Kicsit Másképp: 5. fejezet

Hello!

Meghoztam a következőt, hála a szünetnek, remélem tetszik és véleményeket szívesen várok. Sőt hideg, meleg egyaránt jöhet, mindkettő segítség. Nem fogok megenni senkit se! :)

Menüpontokat a figyelmetekbe ajánlom.
zene:
Mark Petrie - "Lethal Eloquence"
Jó olvasást! :)

*3 nappal később*
*Puff* Ütköztem neki a falnak, hatalmas nyögéssel estem össze, minden levegő kiszorult a tüdőmből. Remegve álltam fel, hogy szembenézzek az ellenfelemmel, aki nem más volt mint egy Noé. Ha jól értettem a nevét, akkor valami Tikky... De már most borzongtam az erejétől. Lenaleeval és Lavival voltam küldetésen, mivel Allennel nem engedtek el. Bár most nem aggódok miatta, hiszen Kanda, meg Howard, a házőrző kutya ott van vele. Kandával nem normalizálódott a kapcsolatom, de tudom, hogy szemmel fogja tartani Allent. Howard meg... Howard. Levierre bízta meg, úgyhogy za is figyelni fog. Mióta meghalt a Mester azóta teljes a káosz. Másnap elmondták az egész Rendnek mi is Allen. Komuinak nehezére esett beszélni, így Allen mondta el, hogy ha bárki is látja, hogy átveszi felette a hatalmat valami, akkor öljék meg, noha ő úgy gondolja, hogy képes lesz magát megölni... Ezt nem hiszem. Még aznap este küldetésre mentem, Komuit nem érdekelte, hogy nem akarok. Ekkor kaptam meg az egyenruhámat is, mely egy dzsekiből állt, aminek az ujjai meghosszabbodtak, de ketté voltak vágva. Kezeimre feles kesztyű került. A dzseki nyaka magas volt, de kicipzároztam. Lábaimra egy fura anyagú harisnyát kaptam és egy rövidnadrágot. Tetszett ez a kombináció, a talpaimra pedig hosszú szárú csizmát húztam. Hajamat egy laza kontyba kötöttem és már készen is voltam.

Látnom kell: 1. fejezet

Hello!

Szünet alkalmából meghoztam ennek a részét is, noha lehet, hogy kevesebb fog ebből jönni, mint a többiből... Még nem tudom.
Ajánlásaim, nézzetek be hátha találtok valamit magatoknak még!
Szereplők... Bővülni fog!
Összes történetünk egy helyen!
Elkezdtem a mangát feltölteni, úgyhogy lehet olvasni!
Ahogy az animét is!

Várom persze a ti írásaitokat is, ha megszületett az ötlet! (Információk)

Jó olvasást! :)

Utáltam magamat, utáltam amit teszek. De csak egy kép lebegett előttem, még pedig, hogy azt a lányt újra láthassam... Egyszerűen beleégett az agyamba, kitörölni se voltam képes, de szívem mélyén nem is akartam.
Újabb kupacot pakoltam az íróasztalomra. Nos, hát pakoltam, hogy elmenjek. Nem akartam itt hagyni Catherinet, de tudtam, hogy megfogja érteni. Olyan fura volt az egész, őt is szerettem, de sose úgy, mint ami most a szívembe égett. Tudom, egy mocsok vagyok, hogy nem beszélem meg vele...
Nagy levegőt vettem és nekitámaszkodtam az asztalnak. A hideg felület megbizsergetett. Nyugalomra volt szükségem, hiszen az agyam úgy pörgött mint egy motor.
A kupacba hordott cuccaimra lestem. Még inkább elfásultam, majd erőt vettem magamon. Felálltam és határozottan elindultam a nappaliba, ahol a menyasszonyom ült. Meg kell vele ezt beszélnem, nem hagyhatom csak úgy itt, nem bírná elviselni.
- Catherine? - kérdeztem, mikor beértem a szobába.
- Igen, drágám? - nézett fel a könyvéből, amit éppen olvasott. Nagyon szeretett olvasni, még ha jól emlékszem azt a könyvet én vettem neki nem rég. - Minden rendben? - ráncolta a homlokát. - Mintha valami miatt aggódnál?
- Beszélnünk kell! - mondtam ki, egyre inkább úgy éreztem, hogy egy gerinctelen alak vagyok és sose fog megbocsátani.

Április 1.!

Hello!

BOOOOOOLDOOOOOG ÁPRIIIILIIIS ELSEEEEJÉÉÉT!

Amely azt is jelenti, hogy mától kezdődik a szünet, remélem mindenki örül neki! :) Mert én nagyon, és ez azt is jelenti, hogy lesz időm írni is! Bízom benne, hogy várjátok! (De titeket is várlak, meg az írásotok ;) )

Annabeth98

Ui: Megkaptam a rendelt nyakláncaim ^^ kettő Dgm-es, így azokat felrakom.

Köszönöm a készítőnek!