A Halál Élete: Prológus

Hellobello!

Új részt hoztam, egy új történethez. Remélem tetszeni fog, az ötlete most a busz úton pattant ki...

De ettől függetlenül, még felcsigázta a fantáziámat. Bízom benne, hogy tetszeni fog és várni fogjátok a folytatást.

A szereplők közé be is helyezem nemsokára :)

Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

"Komui Igazgató!"

Szeretném közölni Önnel, hogy Ms. Bloodestwar felébredt. Már régebben... De abban a hitben éltem, hogy reménytelen eset. Viszont azóta eltel idő alatt, rengeteget változott és fejlődött. Nem tudok ebben pontos információkat adni, de gyenge. Az ártatlansága gyenge... Mivel itt már mindent megtettünk érte, úgy gondolom, hogy térjen vissza, már el is indult Önökhöz, pár napon belül meg is érkezhet. Ő is újra akarja látni a Központot, de ne várjon kedvességet... Javaslom, hogy amint visszatért fokozzák le egyszerű ördögűzővé és egy kapitány vállalja el, mint tanonc. Rengeteg minden van benne, Ön is jól tudja! Még emlékszik, hogy ki ő és milyen fontos is lehet...

Tisztelettel: Svájci Intézmény igazgatója"

Komui az íróasztalnál ült, rökönyödve olvasta a levelet. Amint a végére jutott, már pattant is fel az asztaltól, az ajtóhoz rohant és szinte fel is tépte. Végig suhant a folyosókon. Jól tudta, hogy a kapitányok pont ülést tartanak. Amint az ajtóhoz ért az őröket elhessegette és idegesen kopogott. De mire bármi is kihallatszott volna, már nyitott is be.
6 szempárral találta szembe magát. A négy kapitány és Leveierre felügyelő ült benn. Mérgesen Komuira lestek, hogy miért is zavarta meg őket.

- Igen, igazgató? - mosolygott savanyúan a felügyelő. Szinte rosszul lett tőle az ember. Merev arca volt, kis hitler bajusszal és hátranyalt fekete hajjal, elegáns ruhában feszített, elütött a kapitányi egyenruháktól.
- Elnézést, de ez nagyon fontos... - lihegte Komui.
- Nem hinném.. - kezdett bele a felügyelő.
- De igen! - csattant Komui hangja. Ideges volt, és csak még idegesebb lett ettől a lekezelő stílustól. Azonnal előkapta a levelet és hangosan elkezdte olvasni. A morgás abbamaradt és metsző némaság vette át a helyét. Mire befejezte a levelet, addigra komor tekintet várta. Mindenki jól tudta, hogy mit jelent ez.


- Be kell jelentenünk mindenkinek... - suttogta az egyetlen nő a teremben, Cloud tábornok, akinek vállán egy majom üldögélt. Szőke haját kontyba fogta, eddig simogatta a kis állatkáját, de most már azt se tette.

- De egyáltalán, hogy lehetséges? - kérdezte meghökkenve Yeegar tábornok, aki kicsit idős volt már, hosszú ősz haja és fehér bajusza volt. Tekintete döbbenetet, aggodalmat sugárzott.
- Senki se tudja... - sóhajtotta Komui. - Szerintem az Innocencének van ehhez köze.

- És kivállalja mint tanonc? - húzta fel a szemöldökét a sarokban Cross tábornok. Kezében boros üveg feküdt, vörös haja még mindig az arcába lógott, kivételesen viselte a szemüvegét, mely kicsit elcsúszott a fél arcát takaró maszk miatt. - Mégis csak kapitány volt...
A levegőt szinte metszeni lehetett, akkora volt a feszültség. Senki se vállalkozott.
- Ezt még megtárgyaljuk! - javasolta Komui. - Inkább szóljuk a meglévő ördögűzőknek, utána úgyis minden tőle is függ...
-  6 éve történt már... - húzta grimaszra a száját Socalo kapitány. - Ennyire nem félhetünk tőle!
- Nem is tőle félünk, te is tudod! - csattant Cross hangja, meglepő volt, hogy ingerültté vállt, noha érthető volt. - Az ereje... Te is érezted Őt, tudod, hogy milyen volt...

Egy grimasz volt a válasz, senki se akart emlékezni a 6 éve történt napra, amikor elvesztették Lana Bloodestwart.