Az Elveszett Igazság - 2. fejezet

Látogatás Hevlaskánál

   Leah reggel amikor kinyitotta a szemeit először bántotta őket az erős fény, így gyorsan vissza is csukta. Ezzel együtt előjöttek a tegnap esti emlékei, amint a vörös hajú fiú addig ölelte, amíg el nem aludt.
Az első gondolata ezek után az az volt, hogy ez mennyire kínos. Most biztosan mindenki hülyének nézi, ez nem lehet igaz! Mar az első estén bolondot csinál magából!
A második gondolata az a fiúval kapcsolatos volt... még mindig érezte a testéből áradó meleget és a férfias illatát... meg kell neki köszönni azt, hogy megvigasztalta! Igen, ezt kell tennie.          
Villámgyorsan pattant fel az ágyból, hogy megkeresse a vöröskét, de nem mert kimenni, mert félt attól, hogy mások mit gondolnak róla.
Fel-alá járkált a helyiségben, s ez így ment egy darabig, majd felvette az odakészített kabátot, összekötötte a haját, majd kiment a szobából.
Jobban megfigyelte a helyet. Kékes-szürkés sötét falak voltak és ugyan olyan ajtók. Nehezen lehet itt megtalálni a dolgokat, de mégis mindenkinek ment. Sétálgatott a folyosókon, de nem tudta, hogy merre kell mennie. Keresett egy olyan helyet, ahol ehet valamit, mert nagyon éhes volt, hiszen azóta nem evett, amióta ideértek.



Nem igazán tudott tájékozódni az óriási épületben, de megtalálta az étkezőt, ahová éppen be akart menni, de valaki megfogta a kezét és ezt mondta:
- Ne menj be,mert még... nincsen semmi étel.
Leah hátranézett akadályozójára és meglepődött, amikor a tegnapi kedves fiúval találta magát szembe. Egyből pír szökött az arcára a történtek szégyene miatt.
- Um...oké... amúgy...- dadogott össze-vissza - Sa-sajnálom a tegnapit és köszönöm, hogy lenyugtattál!
- Ugyan, semmiség! - derült ki a srác arca - Egyébként Lavi vagyok.
- Leah, bár ezt biztosan tudod - mutatkozott be a lány is.
- Egyébként nem kell sajnálnod a tegnapból semmit, hiszen sok rossz dolog történt veled és teljesen megértem - bólintott mondandója végén Lavi megerősítés képen.
- Rendben - mosolyodott el Leah most először, mióta ott van.
- Lavi! Lavi! Lavi, merre vagy? - hallottak egy hangot, aminek tulajdonosa hallhatóan lázasan kereste a vöröst, ki most az újonccal van elfoglalva. Elengedte a szőkeség kezét, amit azóta fogott, hogy megállította abban, hogy az ebédlőbe menjen.
- Nekem mennem kell. Üdv itt, Leah! - mosolygott Lavi kedvesen.
- Köszönöm, Vöröske! - bólintott a lány.
A srác még kacagott egy jót az új becenevén és eközben Leahnak volt ideje megfigyelni kisfiús vonásait.
- Olyan aranyos, mint egy gyerek! - gondolta.
Lavi szép lassan láthatáron kívülre került, így Leah dübörgő szívverése - amit az esti vigasztalással való szégyennek tudott be - is lelassult. Hirtelen unatkozni kezdett, ezért visszaindult a szobájába, hogy elüsse az időt valamivel.
Útközben találkozott egy hosszú sötét hajú fiúval, aki megszólította őt, ami nagy szó, mert Kanda nem szokott másokkal kommunikálni, ha nem muszáj, de persze ezt Leah nem tudta.
- Öhm... minden rendben?
- Hát, igen. Mondhatni. Köszönöm kérdésed - a lány szája sarkában egy halovány mosoly bujkált, amit nem engedett arcára kúszni.
- Akkor jó - zárta le a beszélgetést a fiú, de még mielőtt elindult volna Leah utána szólt:
- Hogy hívnak?
- Kanda - felelt a komor fiú, majd újra elindult.
- Örültem, Kanda! - kiabált még oda a szőkeség, s válaszul egy morgást kapott.
- Nagyon... érdekes srác! - gondolta.
Már négy embernek tudta a nevét.
Az első az a mestere, Cross Marian volt, a második Komui Lee, az a férfi, akivel elsőként találkozott, a harmadik név tulajdonosa a vörös hajú fiú volt, aki kedvesen megvigasztalta, mikor szomorú volt, a negyedik pedig az újonnan megismert Kanda nevű komoly fiú volt.
Ez eddig jó!
Szobájához érve bevonult és elzárkózott, nem akart mással találkozni aznap.
Pedig még nem is sejtette mi vár rá egy-két óra múlva.
- Miss. Evans, kérem jöjjön velem! - nyitott be hozzá Komui és Cross tábornok, mire Leah ijedten kapta fel a fejét a rajzból, amit éppen csinált.
- Rendben, jövök! - motyogta lefordítva a lapot, majd a két férfival együtt távozott a szobából.
- Most elviszünk Hevlaskához, tudod erről már beszéltünk... - tájékoztatta Komui a lányt, aki válaszul csupán csak bólintott.
Lementek a 'lifttel' Hevlaskához, aki először beszélgetett a lánnyal, majd felemelte.
- Nyugalom! - mondta.
Leah csukott szemmel tűrte,amíg a Hölgy vizsgálja őt, majd mikor a lába alatt újra érezte a talajt kinyitotta szemeit.
- A szemed... - kezdett mutogatni Komui kissé ijedten.
- Hm?! - érintette ujjait az említett területre, de nem érzékelt semmit. - Mi van vele?
Komui elővett valahonnan - ne is akarja tudni senki, hogy honnan - egy tükröt és Leah elé tartotta.
A lány meglepetten nézte, hogy most más színűek a szemei. Kék szín helyett arany színű volt és szó szerint ragyogott.
- Oh, már megint! - nyögte morcosan, mire Komuinak és a mesternek kikerekedtek szemeik. - A bátyám ártatlansága teszi ezt, már nem először fordul elő - rántott vállat.
Lehunyta szempárját, majd újra kinyitotta és visszatért az az igéző kék szín az íriszeibe, ami eddig is volt.
- A vizsgálat szerint Leah Dorothy Evans 71% szinkronban áll a saját ártatlanságával - mondta Hevlaska.
- És a bátyjáé? - kérdezte Cross.
- Ez a legfurcsább az egészben... 89% a szinkronizáció a bátyja ártatlanságával - felelt.

Senki sem tudta, hogy mi áll a dolgok mögött - véridomítás, dupla ártatlanság egy testben, erősebb szinkronizáció a testvér ártatlanságával, mint a sajátjáéval - ,de mihamarabb ki kell deríteniük, mert ez akár veszélyes is lehet!