Látnom Kell: 3. Fejezet

Hello!

Hoztam meg a következő részt! Remélem tetszik, véleményeket várok!
(Joker köszönöm a sok kommentet, ha lesz időm, válaszolok mindegyikre!)
Várom írásaitokat is és menüpontok bővülnek! :)

Jó olvasást! :)

by: Annabeth98

Kóborolni az utcán és keresni egy olyan dolgot, amit magad se tudsz megfogalmazni? Pont így éreztem magamat. Volt egy reménysugár, de nem több, ez csak a kitartásomtól függ és az érzéseimtől...
Kutakodtam. Fekete Rend, mihez lehet köze, miért tud róla egy szerzetes? Miért harcoltak fém szörnyetegek ellen? Mi ez az egész? A könyvtár jó barátom volt és egy idő után találtam is róla néhány cikket.
Amiket megtudtam: A Fekete Rend egy olyan közösség, szervezet, mely valami gonosz ellen van... A gonosz valami gróf, ami emberi lelkeket alakít gyilkos gépezetekké. ( ez dajkamese, biztos nem, de azért feltételezzük azt, hogy elhiszem.). Elhelyezkedéséről semmit se írtak, csak, hogy egy nagy fekete torony... Már így is többet tudtam, mint gondoltam, úgyhogy örömmel indultam újra neki. Megint kérdezősködtem egy rakat embernél, hogy mi van. De továbbra se tudtak semmit se, miért is tudnának? Csak a remény égett bennem, hogy hátha valaki egyszer csak azt mondja: "oh, igen ismerem, az a nagy épület ott...".
Délutánra járhatott, mikor éppen egy parkban ültem, kicsit kell pihenni, noha úgyis én diktálom magamnak a tempót. Na, de értitek.

- Várjon, Uram! - jött felém egy bézs színű, hosszú kabátos férfi. Fején csuklya volt, arcát valami kendő takarta el, csak a szemei látszottak. Hátán dobozt cipelt. Furcsálltam, de felé fordultam.
- Igen? - kérdeztem meg.
- Maga az aki érdeklődik a Fekete Rend iránt?
- Öhmm, mondjuk azt! - vontam össze a szememet. Nem tetszett a dolog. - Ismeri? Tudja hol van? - estem neki, hiszen mi másért érdeklődne valaki.
- Kérem, akkor ne tegye! - mondta a férfi, eléggé komor hangon. - Maga fog még bajba sodródni, onnan pedig nem húzza ki senki. Tanácsolom, hogy ne kérdezősködjön!
- De miért? Ki bántana? - hökkentem meg. Pont erre nem gondoltam, azt hittem jön és segít, de, hogy ennyire elutasít...
- Vigyázzon magára, és fogadja meg a tanácsomat! - mondta utoljára, majd elfordult. Már épp még mondani akartam volna, de eltűnt a szemem elől, tökéletesen elvegyült a tömegben.
Mire értette? Mitől kéne félnem? Gondolkodtam el, de nem jöttem rá. Sokáig kavargott bennem a kérdés, de estére el is felejtettem. Nem akartam, hogy emiatt kedvetlenedjek el, főképp ha már előrébb jutottam.
Egy egyszerű szobát béreltem ki magamnak, még volt annyi pénzem, de most láttam igazán, hogy nem sok napra van elegendő. Valamit kezdenem kell, vagy megtalálom, vagy szükséges lesz munkába állnom. Mondjuk, így is úgy is dolgoznom kell. Holnaptól azt hiszem, olyat is kereshetek. Fáradtan dőltem be az ágyba, de nem tudtam elaludni. Újra és újra megjelent előttem a lány arca.
- Na, William! Neked aztán elcsavarták a fejedet! - korholtam magamat, de inkább jobb kedvem lett. Szívesen láttam volna újra, és elbeszélgethettünk volna. Vajon, hogyan is fogunk találkozni? Egyáltalán mit mondok majd neki? "Szia! Azért jöttem, mert beléd szerettem és nem tudlak kiverni a fejemből!" Hogy hangzik ez már...! De tényleg, mit fogok mondani neki? Tettem fel a kérdést. Sokáig töprengtem rajta, noha nem nagyon jutottam előrébb. Inkább csak a szokványos köröket futottam le, nem lehet ilyen helyzetbe jót mondani.
Egy idő után papírt és ceruzát vettem elő, hogy Catherinnek leírjam az újabb napomat, sose küldtem el ugyan a leveleket, de jól esett, hogy valahol kifejezhetem az érzéseimet. Nem kattanok  meg olyan hamar...
*Kopp,Kopp* Törte meg a szoba csöndjét a zaj. Még nem aludtam, úgyhogy halkan kikászálódtam az ágyból.
- Igen? - kérdeztem meg, mikor ajtót nyitottam. Két magas, tagbaszakadt ember ember ált az ajtóban.
- Ön Mr. Chacely? - kérdezték meg.
- Igen, miben segíthetek? - vontam össze a szemöldökömet. Ki az, aki ilyenkor akar valamit az embertől, főképp tőlem...
- Maga az, aki a Fekete Rend után érdeklődik? - tették fel az újabb kérdést.
- Igen... Én lennék. - hökkentem meg. Mi a fene? Ez már a mai napon a második ilyen kérdés...
- Velünk kell jönnie! - utasítottak.
- Azt hiszem ezt eldönthetem én is, és késő este van már. Ilyenkor a normális emberek alszanak. - érveltem ellent. Mondandóm befejezése után, néma csönd állt be.
- Sajnálom , Uram! - válaszolta az egyik. Majd egy zsákot húzott hirtelen a fejemre.
- Mégis mi ez? - kezdtem el összevissza csapkodni. Hirtelen egy tűt éreztem meg a karomban, váratlan álmosság tört rám. kettőt pislogtam és már el is nyomott az álom, vagyis a z erős nyugtató. 

Álmomban teljesen máshol jártam. Egy sötét, nagy torony előtt... Csak álltam, meg se tudtam moccanni, mintha a lábaim tényleg gyökeret eresztettek volna. Ordibáltam, de semmi nem történt, én se hallottam a saját hangomat. A szél hirtelen feltámadt. Rázott már a hideg, vajon mi történik? Hol vagyok? EZ lenne a Fekete Rend, ahova nem tudok bemenni? Esni kezdett az eső, a cseppek egyre inkább eláztattak. Most már vizes is voltam, nem csak fáztam. Ebből egy jó kis betegség... Hirtelen erős fény világított be.

Fel is ébredtem. Egy világos szobában ültem, egy széken. Kezeim hátra voltak kötve, de nem erősen. Lámpával világítottak a szemembe.
- Elég legyen! - hunyorogtam.