Novella: A doboz megszerzése

Sziasztok!

Újabb novellát hoztam, mivel kicsit erőt kell gyűjtenem, hogy a többit folytassam. Amúgy lett egy írótársunk, remélem majd szívesen fogjátok megismerni. Szerintem jól és érdekesen ír!
Addig is én foglak boldogítani titeket! :D

Zene: Linkin Park - Numb

Jó olvasást! :) (kicsit elszakadok a mangától és csak a szereplőket tartom meg)

Újabb robbanás rázta meg az épületet. Tovább futok, hogy kijussak és segíteni tudjak a többieknek. Sajnos elcsesztem az időt a kapunál. Így persze, hogy nem fogok odaérni, akkor aztán hallgathatom, ahogy Kanda morog, és Allen pedig bizakodik. Megint nem sikerül... Akkor már kiugrok egy ablakon. Már harmadjára próbáltunk betörni, hogy megszerezzük azt a fárnya dobozt. Mi a franc lehet benne ennyire fontos?
- Végre, azt hittem sose fogsz ideérni Lavi! - jegyezte meg Allen kicsit cinikusan. Úgy tűnik megint eldurvult a helyzet, így már Allen is eldobta az optimizmusát. - Meghoztad?
- Igen! - suttogtam és ledobtam a hátamon lévő fekete sporttáskát, felcipzároztam és széthúztam.
- Azta! Bevásároltál. - jegyezte meg nevetve. A táskákban fegyverek sokaságai feküdtek. Volt rövid, hosszú, több táras, pár lövetű, fekete fényes, vagy szürke matt, robbanó fejes, nem robbanó fejes, bombák és még kisebb pengeéles kések. Felkaptam két stukkert pár tárral és már el is tűntem a sarkon. Az ellenfél bármennyire is fel volt készülve, mos is váratlanul érte őket. Kihajoltam és elkezdtem lövöldözni, kb. azt amit láttam, de erről nem kell senkinek se tudna.
- Lavi! Dobj egy tárat! - hallatszott Kanda hangja egy asztal mögül. Zsebembe nyúlva már hajítottam is neki. Intett egyet és nyomult is előre. Be kell vallanom, Kandának mindig is volt egy stílusa. Csak a feje után megy, ha úgy gondolja, hogy támadni kell, akkor támadni fog és addig abba nem hagyja míg az ellenfél meg nem hal, mivel nála nem kérdés az, hogy ő meg fog-e halni. Áh, dehogy! Tudjátok, ő ilyen örök életű ... 



Egy lövés fúródott be a sarokba, pont oda, ahol fél pillanattal ezelőtt álltam. Huh, ez meleg volt! Már amikor fordultam, el kezdtem lövöldözni a támadó, bármennyire is viselt golyóálló mellényt, ennyit még az övé se bír ki! 
*Puff* Dőlt is el a katona, de rögtön jött a helyébe másik. 
*Katt* Nyögött fel a fegyverem, miszerint nincs benne már tár. 
- A fene! - dobtam el, neki az ellenfélnek. Ezt kihasználva támadtam neki. Deréktájt elkaptam és dobtam át a vállam fölött, fegyverét elütöttem. De ő se volt újonc, azonnal arcon ütött.
- Aú... - masszíroztam meg az arcomat, majd oldalra léptem és egy rúgással indítottam. Azonnal földre kerültünk. Ott ütöttük egymást, ahol értük, egy csavaros mozdulattal kitörtem a karját, majd a nyakát is.
- Allen, megvagy már? - zsörtölődtem, mivel a doboz megszerzése az ő feladata volt és nem akartam itt rostokolni még tovább.
- Mindjárt! - jött egy hang. - De ha mondjuk fedeznél, akkor könnyebb lenne! - kiáltotta és én már mentem is, hogy teljesítsem a feladat ráeső részét, noha semmi kedvem se volt hozzá. Nem tudom, hogy voltatok- e már úgy, hogy egy harc kellős közepén meguntátok az egészet, a hócipőtök tele volt, nem akartatok már csatázni. Csak hazamenni, ledőlni, bekapcsolni a Tv-t vagy olvasni egy könyvet, miközben szürcsölve isszátok a teátokat. Majd pedig lefeküdné és egy jó nagyot aludni. Hát nekem most ez hiányzott, de nagyon. 
Odasétáltam, a zaj már elviselhetetlen volt. Allen mögé álltam, míg ő a zárral bíbelődik, addig én védtem. de erre nem volt szükség. Kanda úgy aprította a rá törő katonákat, hogy azok egy idő után tízszer is meggondolták, hogy támadnak-e, így szépen sorjában el is futottak.
- Jelen! - jött oda hozzánk. Idegesen trappolni kezdett, mire aztán halkan kattant a zár, mi pedig nem törődve a szirénával, berohantunk a széfbe és felnyaláboltuk a zsákmányt.
- Futás! - adtam parancsot és mindannyian rohanni kezdtünk. Egymás mellett, bárki aki jött, azt lekaszaboltuk. Tudjátok filmekben szokott ez a drámai harcolós rész lenni, amikor minden részt lelassítanak és látod még az ellenfél hajszálának a mozgását. Na ez pont ugyanilyen volt. Így törtünk át az ellenség falán, át a termen, át a folyosón.
Csakhogy ott egy barikáddalt találtuk szembe magunkat és a másik oldalról is körbevettek minket.
- Ezt nektek! - dobott el Kanda egy bombát, mely hatalmas zajjal robbant fel. csengeni kezdett a fülem.

Másik irányba is el lett dobva, még nagyobbat robbant. Elestem, elvesztettem az egyensúlyom. Nem hallottam semmit, a látásom is elmosódott, mindenki a földre jutott, majd egy erős kéz ragadt meg és már mentünk is. Hogy merre? Elsápadtam.
- Nem! - kiáltottam de a lendület vitt előre. Az ablaküveg csörömpölve tört ki. Mi pedig a levegőbe ugrottunk.
- Túl fiatal vagyok, hogy meghaljak! - sipítoztam, hiszen magasan voltunk. És egyre csak zuhantunk. Kapálóztam, de nem nagyon ért semmit, ettől még a gravitáció ugyanúgy húzott le.
*Placcs* Estünk bele a jéghideg vízbe. Azonnal megtelt a szám és a tüdőm is a folyadékkal. Harákolva jöttem a felszínre.
- Yuu! Megírtad a végrendeleted? - kérdeztem mogorván.
- Fog be! És menjünk! - indult kifelé, én pedig Allennel csak pislogtam utána. Mégis, hogyan van ennyi energiája, majdnem meghaltunk! Majdnem megölt minket.
- Biztosan szívesen a halálba ment volna.. - zsörtölődtem magamban. 
- Legalább megvan a doboz! - noszogatott Allen, közbe a ruhámból próbáltam kicsavarni a vizet. Mire kiértünk addigra az ellenfél is kezdett kiszállingózni.
- ne már! - nyögött fel a lusta énem. Semmi kedvem nem volt még egy csatározáshoz. Elővettem a megmaradt fegyvereket és feltartottam őket. 
- Erre! - fogta meg valaki a kabátomat és már vonszolt is.
- Hééé! Hova? kiáltottam, de benyomtak egy hátsó ülésre és már útnak is indultunk.
- Nyugi Lavi! - mondta Allen.
- Erre a tervrészre nem emlékeztél... - juttatta az eszembe Kanda, hogy itt hagytunk egy kocsit is. Fejemet fogva dőltem oldalra és csak néztem az elmosódott tájat. Házak sorai mellett mentünk el, volt zöld, fehér, szürke. Emberek nyüzsögtek az utcákon. Behajtottunk egy másik útra, majd megint egy másikra, majd még egyre. Végül el is hagytuk a várost.
- Mi van a dobozba? - kérdeztem meg. 
- Oh! - csillant fel Allen szeme és már nyitotta is ki, érdekes, hogy nem volt lelakatolva, meg semmi se.
- Mi ez? - hördült fel, mikor modelleket szedett ki. Felültem, hogy lássam. Egy játékkar, egy játék bohóc és egy játék kalapács feküdt benne.
- Ne viccelj velem! - fogott el a pulykaméreg. - Az levél ott? - nyúltam bele majd kicsavartam.

"Drága Fekete Rend!

Látom megtaláltátok a dobozt, gondolom vért izzadva. Megnyugtatlak titeket, hogy harmadjára se sikerült. A tárgyak még mindig nálam vannak biztonságba. Sok sikert!

Puszi: Ezeréves Gróf és Road <3