Az Elveszett Igazság - 3. Fejezet

Sziasztok! ^^

Megérkezett a 3. fejezet. Remélem tetszeni fog! :) 

Jó olvasást!

xx. Leah Walker

Otthon és család...

  Egy kedves kis családi háznál vagyunk. Ott vannak a szülők és két gyermek, egy fiú és egy lány. A fiú 12, a lány 9 éves, de a korkülönbség ellenére is tökéletes a kapcsolatuk. A szüleik büszkék rájuk, hogy nem bántják egymást, hanem helyette kimutatják a szeretetüket. 

- Elkapsz Leah? - kacag a kisfiú édes hangon, majd futni kezd, amikor a kicsi lányka elindul felé.
A két gyermek kacarászva kergetőzik, s ekkor egy sötét alak jelenik meg az erdőben. Arany szemei villognak, homlokán a keresztek olyan hatást adnak neki, mintha varrásnyomok lennének.
 Vajon ki Ő? - gondolkozik az apa, miközben a férfi közelít hozzájuk. A két kicsi az édesanyjuk mögé rejtőzik, mivel mindketten félnek.

- Jó napot! - köszön az idegen.
- Adjon Isten! - üdvözli őt az édesapa.
- Tyki Mikk vagyok és azért jöttem, hogy elvigyem a két rosszcsontot egy jobb helyre - magyaráz nyugodtan a férfi.
Az édesanya kétségbeesett pillantással kémleli a férjét és az idegent, miközben szorosan öleli magához a gyermekeket.
- Nem! Menjen innen! - kiabál rá az ijedt édesapa Tykire.
- Ha nem adják őket ide, elveszem magamtól! - mondja a Noé, majd támadásba lendül.
- Menjetek a házba! - löki meg gyermekeit az anya. A két kicsi beszalad az otthonukba és jobb hely híján a szekrénybe rejtőznek el. Az idősebb fél szorosan magához öleli a húgát, akinek csendesen folynak le könnycseppek az arcán, miközben reszket, mint a nyárfalevél.
- Maradj itt - suttogja a kis srác és kiugrik a szekrényből, s annak ajtaját rácsukja Leahra.

A Halál Élete: Prológus

Hellobello!

Új részt hoztam, egy új történethez. Remélem tetszeni fog, az ötlete most a busz úton pattant ki...

De ettől függetlenül, még felcsigázta a fantáziámat. Bízom benne, hogy tetszeni fog és várni fogjátok a folytatást.

A szereplők közé be is helyezem nemsokára :)

Jó olvasást! :)

By: Annabeth98

"Komui Igazgató!"

Szeretném közölni Önnel, hogy Ms. Bloodestwar felébredt. Már régebben... De abban a hitben éltem, hogy reménytelen eset. Viszont azóta eltel idő alatt, rengeteget változott és fejlődött. Nem tudok ebben pontos információkat adni, de gyenge. Az ártatlansága gyenge... Mivel itt már mindent megtettünk érte, úgy gondolom, hogy térjen vissza, már el is indult Önökhöz, pár napon belül meg is érkezhet. Ő is újra akarja látni a Központot, de ne várjon kedvességet... Javaslom, hogy amint visszatért fokozzák le egyszerű ördögűzővé és egy kapitány vállalja el, mint tanonc. Rengeteg minden van benne, Ön is jól tudja! Még emlékszik, hogy ki ő és milyen fontos is lehet...

Tisztelettel: Svájci Intézmény igazgatója"

Komui az íróasztalnál ült, rökönyödve olvasta a levelet. Amint a végére jutott, már pattant is fel az asztaltól, az ajtóhoz rohant és szinte fel is tépte. Végig suhant a folyosókon. Jól tudta, hogy a kapitányok pont ülést tartanak. Amint az ajtóhoz ért az őröket elhessegette és idegesen kopogott. De mire bármi is kihallatszott volna, már nyitott is be.
6 szempárral találta szembe magát. A négy kapitány és Leveierre felügyelő ült benn. Mérgesen Komuira lestek, hogy miért is zavarta meg őket.

- Igen, igazgató? - mosolygott savanyúan a felügyelő. Szinte rosszul lett tőle az ember. Merev arca volt, kis hitler bajusszal és hátranyalt fekete hajjal, elegáns ruhában feszített, elütött a kapitányi egyenruháktól.
- Elnézést, de ez nagyon fontos... - lihegte Komui.
- Nem hinném.. - kezdett bele a felügyelő.
- De igen! - csattant Komui hangja. Ideges volt, és csak még idegesebb lett ettől a lekezelő stílustól. Azonnal előkapta a levelet és hangosan elkezdte olvasni. A morgás abbamaradt és metsző némaság vette át a helyét. Mire befejezte a levelet, addigra komor tekintet várta. Mindenki jól tudta, hogy mit jelent ez.

Látnom Kell: 3. Fejezet

Hello!

Hoztam meg a következő részt! Remélem tetszik, véleményeket várok!
(Joker köszönöm a sok kommentet, ha lesz időm, válaszolok mindegyikre!)
Várom írásaitokat is és menüpontok bővülnek! :)

Jó olvasást! :)

by: Annabeth98

Kóborolni az utcán és keresni egy olyan dolgot, amit magad se tudsz megfogalmazni? Pont így éreztem magamat. Volt egy reménysugár, de nem több, ez csak a kitartásomtól függ és az érzéseimtől...
Kutakodtam. Fekete Rend, mihez lehet köze, miért tud róla egy szerzetes? Miért harcoltak fém szörnyetegek ellen? Mi ez az egész? A könyvtár jó barátom volt és egy idő után találtam is róla néhány cikket.
Amiket megtudtam: A Fekete Rend egy olyan közösség, szervezet, mely valami gonosz ellen van... A gonosz valami gróf, ami emberi lelkeket alakít gyilkos gépezetekké. ( ez dajkamese, biztos nem, de azért feltételezzük azt, hogy elhiszem.). Elhelyezkedéséről semmit se írtak, csak, hogy egy nagy fekete torony... Már így is többet tudtam, mint gondoltam, úgyhogy örömmel indultam újra neki. Megint kérdezősködtem egy rakat embernél, hogy mi van. De továbbra se tudtak semmit se, miért is tudnának? Csak a remény égett bennem, hogy hátha valaki egyszer csak azt mondja: "oh, igen ismerem, az a nagy épület ott...".
Délutánra járhatott, mikor éppen egy parkban ültem, kicsit kell pihenni, noha úgyis én diktálom magamnak a tempót. Na, de értitek.